Zichyfalva
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Пландиште
Plandište
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Zichyfalva |
| Rang | Falu |
| Terület | 45,0[1] km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26360 |
| Körzethívószám | 013 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Zichyfalva (szerbül Пландиште / Plandište, németül Zichydorf) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében, Belgrádtól 85 km-re északra fekszik a Moravica-csatorna partján.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben 2851 lakosából 2464 német, 286 magyar, 27 oláh, 25 tót, 15 szerb
- 1921-ben 3120 lakos
- 1931-ben 3281 lakos
- 1948-ban 2985 lakos
- 1953-ban 3040 lakos
- 1961-ben 3446 lakos
- 1971-ben 3701 lakos
- 1981-ben 4122 lakos
- 1991-ben 4380 lakosából 2402 szerb, 1038 macedón, 403 jugoszláv, 244 magyar, 69 román, 36 szlovák[1]
- 2002-ben 4270 lakosából 2539 szerb, 910 macedón, 243 magyar, 168 jugoszláv, 73 román, 63 cigány, 41 szlovák[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét gróf Zichy Ferencz udvari kamarai tanácsos és első rendszeres kamarai igazgató tiszteletére nyerte. Nevét 1918-1942-ig Mariolanara változtatták, majd 1945-től Plandište lett.
E helységet a románok Mormintyének – temetőnek – is nevezték, mert a hagyomány szerint Jenő herceg hadai 1716-ban itt verték meg a törököket.
[szerkesztés] Története
A helységet a kincstár 1783-ban telepítette 123 német családdal. Első lakosai garabáci, kis- és nagyjécsai, továbbá oszterni (Kis-Komlós) származású német települők voltak.
1819 március 5-én országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. 1838-ban a sok havazás következtében árvíz támadt, mely az egész határt elöntötte. Később az esőzés következtében felgyülemlő vizek levezetésére megásták a Royga és a Moravica csatornát. Az 1846 és 1847. években nagy éhínség volt itt, 1836, 1849 és 1873-ban pedig kolerajárvány.
1848 október 7-én a szerb felkelők támadtak a helységre, de az itt tanyázó 600 magyar nemzetőr visszaverte a támadást.
A római katolikus templom 1812-ben épült. A templom körüli téren, az Erzsébet-ligetben állították fel 1900-ban Erzsébet királyné, 1906-ban pedig I. Ferenc József mellszobrát.
1918-tól az SZHSZ királyság része; a trianoni békeszerződésig Torontál ármegye Bánlaki járásához tartozott. 1941-ben német megszállás alá került, majd 1945-től Jugoszlávia része lett és önálló községgé alakult.
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Slobodan Ćurči: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
