Torzsa
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Савино Село
Savino Selo
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Dél-Bácskai |
| Község | Verbász |
| Rang | Község |
| Terület | 61,7 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 21467 |
| Körzethívószám | 021 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Torzsa (szerbül Савино Село / Savino Selo, németül Torschau) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, Verbásztól 12 km-re dél-nyugatra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népesség
- 1836-ban 2760 lakos
- 1900-ban 3781 lakosából 3251 német, 179 magyar, 177 szlovák, 105 ruszin, 68 szerb
- 1948: 4848
- 1953: 4437
- 1961: 4905
- 1971: 3856
- 1981: 3575
- 1991-ben 3567 lakosából 1553 montenegrói, 1067 szerb, 208 jugo., 174 magyar, 173 szlovák[1]
- 2002-ben 3351 lakosából 1280 montenegrói, 1211 szerb, 166 szlovák, 161 magyar[1]
[szerkesztés] Története
Torzsa bácsvármegyei helységről 1455-ben történik először említés Thorzateleke névvel, mint a Sulyok testvérek birtokáról. Az 1522. évi Bács vármegyei dézsmalajstromban a Tharcsa nevű helység 29 adózóval a mai Torzsa lehet. A török defterek is említik 1590-ben a bácsi nahijében 10 adózó házzal; de idővel elpusztult és az Olber-féle 1700. évi összeírás csak pusztának mondja, amely a török korszakban az érseknek még adózott.
Az 1768. évi kamarai térképen Torzsa területéből 1312 hold tartozik Deszpotszentivánhoz, mely e falu határának északkeleti részét alkotja. Ez alatt volt Szentpéter puszta régi templommal, 1584 holddal. E két pusztától nyugatra volt Taranya puszta. Deszpotszentiván helységnek 1772. évi úrbéri rendezésekor Torzsa pusztát a falu határához csatolták.
[szerkesztés] 18. század - betelepítése
A királyi kincstár 1784-ben az Úrszentivánhoz tartozó 3 pusztát a falutól elkülönítette, s németeket telepített oda. A új helység a pusztának, amelyre épült, eddigi nevéről Torzsa nevet kapta. Az ide telepedettek evangélikus és református németek voltak és 1794 november 1-ig terjedő tíz évi teljes adómentességet kaptak és számukra 250 lakóházat építettek. Minthogy azonban nagy számban és rohamosan jöttek, 1784 nyarán nem lehetett mind elhelyezni s a következő télen át a szomszéd falvak lakóinál voltak elszállásolva családonként 1–1 1/2 krajcár napi díjért.
[szerkesztés] A település virágkora
Az evangélikusok már 1785-ben egyházilag is szervezkedtek. Deszpotszentivánt 1785-ben újra rendezték úrbérileg, és Torzsa pusztának egy része is övé maradt (az 1826. évi kamarai kimutatás szerint). Az új Torzsa falunak csak 1802 október 21-ike óta van úrbáriuma. Az iparos céhek, a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, kádárok stb. 1816-ban kaptak szabadalmat.
Az 1872-ben épült és a helység határán is átvonuló Ferenc József-csatorna új lendületet adott Torzsának, amely 1865-ben postahivatalt és 1872-ben gyógyszertárt is kapott. 1874-ben a község megvásárolta a királyi kincstári legelőt, 1882-ben az italmérési jogot. 1881 április 30-án a község nyugati oldalán levő Pettau vagy Pekla pusztát a község 1883-ban közlegelőnek megvette a kincstártól.
Torzsa község 1884 május 15-én a telepítés századik évfordulóját ülte meg, s ez alkalommal szép emlékszobrot is állítottak.
Az evangélikus és a református templom is 1811-ben épült.
A helység régi pecsétjén: csoroszlya, szántóvas, három kalász, sarló, kasza van egy sorban; alattuk szőlőtő, kapa és metszőkés. „Sigil R. C. Poss. Torzsa. 1819.”
[szerkesztés] 20. század
1918-tól az SZHSZ királyság része, 1941-44 között újra Magyarországhoz tartozott, majd 1945-től Jugoszlávia (a mai Szeriba) része. 1920 után újonnan megalakult református egyházmegye első főesperese Torzsa lelkésze, Klepp Péter lett.[2]
A református templomot a németek kitelepítése után lerombolták, az evangélikus templom jelenleg is áll, s felújítása után az ortodox hívőket szolgálja ki.[2] A magyarok római katolikus vallásúak csak egy kisebb imaházuk van.
[szerkesztés] Képek
A még álló református és evangélikus templom
A falu telepítésének 150. évfordulójára emelt emlékmű
Régi képeslap
Volt úrilak, ma egészségház
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b Kurucz Ádám: Délvidéki reformátusok. Stáció, 2010 November V. szám
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
