Torontálvásárhely
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Дебељача
Debeljača
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Antalfalva |
| Rang | Falu |
| Terület | 53,5 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26214 |
| Körzethívószám | 013 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Torontálvásárhely (szerbül Дебељача / Debeljača, németül Debeljatscha) vagy másnéven Debellács a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében fekszik, Antalfalvától dél-nyugatra a Nagybecskerek–Pancsova vasútvonal mentén.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1961: 6789
- 1971: 6413
- 1981: 6413
- 1991-ben 5734 lakosából 3492 magyar, 1346 szerb, 500 jugo., 124 cigány[1]
- 2002-ben 5325 lakosából 2836 magyar, 1735 szerb, 196 jugo., 170 cigány[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Eredeti neve Develák volt, később Debelják és Debeljácska, Debeljácsa lett. 1888-ban a Torontálvásárhely nevet kapta, majd az 1914-es világégés után ismét Debelyacsa lett.
[szerkesztés] Története
1750-ben a dél-magyarországi kincstári puszták bérlő társasága bérelte. 1766-ban a kamara a tiszai és a marosi szerb határőröknek engedte át. Az áttelepítés az 1768–1774. években történt, azonban a szerbek néhány év múlva már elköltözködtek innen s a község 1783-ban ismét pusztává lett. 1794-ben a kincstár hódmezővásárhelyi, szentesi, makói és gyomai református vallású magyarokat telepített ide. Bodor szerint a betelepülők két hullámban érkeztek. 1794 körül magyarittabéi, hódmezővásárhelyi, 1804-ben pedig gyomai, szeghalmi és hódmezővásárhelyi református magyarok jöttek.[2]
A telepítési terv szerint az egyes családok kb. egy-egy sessióra tarthattak igényt és egy fertálynyi földre házhelynek. – Egy sessió 4 fertályból állt egy fertály 8 és fálholdat tett ki.
A hódmezővásárhelyiek, makóiak, szentesiek közül 12 család kapott 4–5 évi adómentességet, ellenben valamennyi Gyomáról származott család 6 évi adómentességet élvezett.
1799-ben május 18-án megalakult a református egyház, első lelkésze Tar János volt.
1804 május 5-én egyhangú határozattal kimondta a falu lakossága, hogy templomot építenek és annak megépítéséhez 50.000 téglát vesznek, és ha az nem lenne elég, vályoggal pótolják. 1805 január 27-én pedig két gondnokot választottak, akik a templom építés körül kellett hogy felügyeljenek.
1830-ban nagy tűzvész pusztított a községben, amelynek a templom is áldozatául esett. Csak 1833-ban kezdődött meg az új templom építése; az építés 5 évig tartott és csak 1838-ban lett kész a ma is látható templom.
1832-ben a kolera pusztított a faluban.
1848–49-ben az itteni magyarok valósággal szigetet alkottak a délvidéki szerb lázadás tengerében. A község 1848 március 28-án Szemere Bertalan belügyminisztertől kapott levelet, amelyben e vészes időkben tanúsított vitéz, állhatatos magatartását dicséri, és a kormány további jóakaratáról biztosítja őket; e támogatás helyett azonban szeptember 8-án Knicsanin szerb felkelő vezér rátört a helységre, melynek lakossága a túlerő elől elmenekült.
A szerbek az üresen talált falut felgyújtották, a református templomot kifosztották és még a harangokat is elvitték, melyek közül az egyik 1851-ben került vissza Szerbiából.
Az elmenekültek 1849 november havában tértek ismét vissza.
A szabadságharc után a község ismét felépült és egyike lett a község legnépesebb helyeinek. 1861 január 31-én esperesi felhívásra megalakult az új presbitérium, de minden gyűlésen Cs. És Kir. Biztos volt jelen. Ugyan ekkor rendelte el az egyházi hatóság a pecsétnyomó elkészítését és felirata ez volt: „A Hely. Hitv. Debelyacsai egyház lelkipásztori hivatal pecsétje 1882.”
Az első világháború után az SZHSZ királyság része lett, majd a második világháború alatt német megszállás alá került. 1945-ben a bevonuló szerb csapatok agyonverték a falu plébánosát, ifj. Gachal Jánost.
A faluban működő kb. négyszáz kisiparos 1945 után szövetkezetbe szerveződött, így alakult meg a debellácsi cipészszövetkezet, majd cipőgyár, a fafeldolgozó- és épületasztalos-szövetkezet, a téglagyár, az állattakarmány-keverő gyár, a kenyérgyár és a malom.
A lakosság újabb elvándorlása az 1960-as években kezdődött meg. A debellácsi református egyház tagságából ettől az időtől kezdve 650 személy vándorolt el a világ különböző pontjaira (Ausztráliától Kanadáig, a nyugat-európai országoktól kezdve Amerikáig).
[szerkesztés] Képek
Torontálvásárhely látképe
Torontálvásárhely központja felé vezető út
A kálvinista templom
A katolikus templom
Az ortodox templom
A városháza
A múzeum épülete (A valamikori takarékpénztár)
Régi képeslap a faluról
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Csete-Szemesi István: A Debeljácsi Református Egyház gyökerei, 200 éves múltja és jelene. Budapest, 1994.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest, 1914.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
