Torontálsziget
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Сакуле
Sakule
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Ópáva |
| Rang | Falu |
| Terület | 67,4 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26206 |
| Körzethívószám | 013 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése…
| |
Torontálsziget (szerbül: Сакуле / Sakule, németül Sakule) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében fekszik Ópáva községben, a Temes folyó bal partján, Pancsovától észak-keletre.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1891: 2878 szerb és német lakos[1]
- 1910-ben 2435 szerb lakosa, 322 német, és 96 magyar lakosa volt[2]
- 1948.: 2908
- 1953:. 2822
- 1961:. 2725
- 1971:. 2525
- 1981:. 2280
- 1991-ben 2200 lakosából 2029 szerb, 86 jugo., 2 magyar[3]
- 2002-ben 2048 lakosából 1942 szerb, 27 jugo., 2 magyar[3]
[szerkesztés] Nevének eredete
Régenbben Szakula,[1] majd 1888-tól Torontál-Sziget,[4] ma Sakule a hivatalos neve.
A néphit szerint a mai ófalu és újfalu között egy torony állt, amelyet pontosan éjfélkor egy fejetlen ember anyakocán lovagolt körül. 1829-ben ezt a tornyot Hamak kapitány utasítására lebontották, és a területre ófalusi lakosok költöztek. A kérdésre hogy hova költöznek, az emberek azt válszolták: „iza kule” (a torony mögé). A legenda szerint tehát így lett a falu neve Sakule.
A Sziget elnevezés valószínűleg régebbi lehet mint a Szakula, mivel a település határában a Temesnél egy Sziget (Siget) nevű képződmény található, és már a XV. században Siget-Ostrovo néven tüntették fel a térképeken.
[szerkesztés] Története
E község helyén már a középkorban is kellett valamely helységnek lenni, amit a határbeli Truntály nevű területen ásás és szántás alkalmával talált középkori pénzek és rommaradványok is igazolnak. Ez irányban azonban az okleveles adatok hiányzanak.
Első írásos említése 1432-ből származik, így a legrégebbi településnek számít a közsgében. A korabeli térképeken ez a terület Siget-Ostrovo néven szerepelt, és közigazgatásilag Kevevárához tartozott.
A falutól dél-nyugatra a X. században épült Torontál várának romjai álltak, melyet 1825-ben elhordtak a helybeli lakosok építési anyagnak.
A szerbek megérkezése előtt a falut magyarok lakták (3000 lépésre a mai településtől), de valószínűleg a török idők alatt Magyarország belsőbb vidékeire költöztek. 1552-ben a Becskereki szandzsához tartozott. 1660-tól temploma a pécsi, később a temesvári patriarhátus irányítása alatt állt egészen 1773-ig.
[szerkesztés] A török után
Az 1717. évi összeírásban Szakugla néven, a pancsovai kerületben, a lakott helyek között szerepel 12 házzal. A hagyomány szerint a mai ófalu csak 1725–1730 között épült ki a mai helyén, azelőtt kissé távolabb helyezkedett el, és Szigetnek hívták.
1737-ben Erdélyből, valamit a szerémségi Sakule-ből szerb telepesek érkeztek. Az új lakók hamarosan templomot építettek maguknak – ma kereszt áll helyén. 1750-ben szerb faluként jegyzik. 1767 óta a német bánsági Határőrvidékhez tartozott és a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelye volt. 1770-ben szerb iskola kezd működni, ugyanekkor megalapítják a parókiát is.
Az 1775–1778. években a kikindai kiváltságos kerületből több család telepedett itt le. A falu bővítésének tervét 1776-ra készítették el, és ennek alapján az ófalu közelében széles teret alakítottak ki; ezen belül kapott helyet a pravoszláv templom. A tér körül a település lakosságát kiszolgáló intézmények helyezkedtek el, mögöttük pedig lakóházak.
1778. után újabb szerb családok költöznek az újfaluba Kikindáról, Vranjevóból és Melencéből. 1779-ben templomot építettek. A két falurész összesen 2629 lelket számlált, legtöbbjük szerb volt.
1788-ban a törökök kirabolják és felégetik a falut. 1790-ben a megsérült iskolát felújítják. 1846-ban új templom épült (a régi helyén) Szent Miklós tiszteletére. 1872-ben a Pancsovai járásba kerül, 1895-ben telefon-összeköttetést kap Torontáludvarral. 1888-ban az antalfalvai járásba kerül.
[szerkesztés] 20. század
1934-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, és befejezték a malom építését. 1941–1945-ig német megszállás alá került, majd újból Jugoszláviához. 1946-ban a ledöntötték a katolikus templomot, s tégláiból kultúrházat építettek. 1958-ben bevezetik a villamos áramot, 1962-ben új iskola létesült, 1985-ben pedig modern telefonhálózatot kap.
[szerkesztés] Képek
Az ortodox templom
A „régi” malom
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Jovan Erdeljanović: Srbi u Banatu. 1924.
- Petar Kupusarević: Opis mesta Sakule. 1880.
- ^ a b A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
- ^ 1910-es népszámlálási adatok, PTE könyvtár
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Kalapis Zoltán: Életrajzi Kalauz I. 64. oldal Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2002.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
