Tamásfalva
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Хетин
Hetin
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Bégaszentgyörgy |
| Rang | Falu |
| Terület | 28,4 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23235 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Tamásalfava (szerbül Хетин / Hetin, németül Hetin, illetve Tomsdorf) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik a román határtól pár kilométerre. A mai település 1897 után alakult Tamásfalva és Hetény egyesüléséből,
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1847-ben a két településnek 815 lakosa volt
- 1851-ben 819 lakos
- 1900-ban 1816 lakosából 1133 magyar, 683 német
- 1935-ben 2058 laksából 1476 magyar, 551 német
- 1953: 2160
- 1961: 2008
- 1971: 1604
- 1981: 1139
- 1991-ben 881 lakosából 612 magyar, 209 szerb[1]
- 2002-ben 763-an lakosából 406 magyar, 306 szerb[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét Komori Bedekovich Tamás udvari tanácsostól vette, aki a helységnek birtokosa volt.
[szerkesztés] Története
1462-ben Tamásháza néven említik, melyet akkoriban a Beregszói Hagymás család bírt. A hódoltság alatt teljesen elpusztult. A falu magyar népét Bedekovich Tamás földesúr 1840-ben telepítette szegedi származású szajáni dohánykertészekből.[2][3]
1848–49-ben a szerb felkelők a helységet felperzselték, de a magyar lakosság még idejekorán a Maroson túlra menekült. 1854-ben már ismét benépesült és 1868-ban templomot is építettek a Szentháromság tiszteletére.
A községtől északkeletre feküdt Hettény falu, melyet pusztaként az 1723–25 évi gróf Mercy-féle térképen találunk, Hettin néven. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták és később önálló község lett, melyet 1897 után Tamásfalvával egyesítettek.
Az első plébániát alkotó mindkét község Gyertyámos leányegyházaként működött egészen 1860-ig, majd Német Czernyához csatolták.[4] A helybeli plébánia építésére 1899-ben került sor, miután a helybeli katolikus egyházközség megvette Balics József uradalmi jószágigazgatótól.[4] Négyosztályos iskola már 1861-ban volt.[4]
A második világháború után német lakosságát elüldözték, helyettük boszniai telepesek jöttek. 1965-ig a magyarcsernyei községhez tartozott.[5]
A falu igen elöregedett, lakosságának 60 százaléka 60 évnél idősebb.[5] Házai közül nem egy üres vagy omladozófélben van. Most mintegy 800 lakják Tamásfalvát, holott az ötvenes években több mint 2300 lelket számlált. A falu romlása a hetvenes években kezdődött, az iparosítással egyre többen és többen vándoroltak el innen a jobb megélhetés reményében városokba, távoli országokba. Csak Ausztráliában 25 tamásfalvi család él.[6] Az elvándorlás az utóbbi időben megállni látszik.[7]
A tamásfalviak többsége Magyarittabéra jár dolgozni.[5] A településen négyosztályos iskola működik összevont tagozatokkal,[8] átlagosan 10 magyar elsőssel. Ötödiktől kezdve a bégaszentgyörgyi központi iskolába ingáznak, ahol a nyolc osztályban a magyar tanulók száma 2006-ban 94 volt.[9]
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ Borovszky 1841-et említ. Borovszky, 1909.
- ^ a b c István Márta: Emlékezés a bölcsőhelyen. Hét Nap, 2007 augusztus 29.
- ^ a b c Tomek Viktor: Kétszáz méterre az Európai Uniótól. Hét Nap, 2007 április 4.
- ^ Dévavári D. Zoltán, Tomek Viktor: Tamásfalvi sokadalom. Hét Nap, 2005 május 25.
- ^ Dudás Károly (Szerk.): Tamásfalva - példaként. Hét Nap, 2007 február 27.
- ^ Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke által átadott anyag az EP Tényfeltáró Bizottságának
- ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
