Törökkanizsa
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Нови Кнежевац
Novi Kneževac
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Észak-Bánsági |
| Község | Törökkanizsa |
| Rang | Község |
| Terület | 124,0 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23330 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése…
| |
Törökkanizsa (szerbül Нови Кнежевац / Novi Kneževac, németül Neu-Kanischa) a Tisza bal partján fekvő város, az Észak-Bánsági körzetben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1900-ban 5067 lakosából 3390 magyar, 1670 szerb
- 1910-ban 4938 lakosa volt
- 1948: 7246
- 1953: 7784
- 1961: 8235
- 1971: 8134
- 1981: 8166
- 1991-ben 8062 lakosából 4080 szerb, 3119 magyar, 560 jugo.[1]
- 2002-ben 7581 lakosából 4369 szerb, 2657 magyar, 131 jugo.[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a szláv Knézaha szóból származik, mely olyan helyet jelent, ahol a kenéznek székhelye volt.
Első írásos említése Kenesdnál néven történt, majd a középkorban Rév-Kanizsa, a törökök kiűzetése után pedig Török-Kanizsának nevezik, és csak a XVIII. században lett Magyarkanizsa.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A település első nyomai
A helység eredete visszanyúlik a honfoglalás előtti korszakba. A község határában nagy mennyiségben találtak már őskori és népvándorláskori leleteket, melyek település ősiségét bizonyítják. Első írásos említése feltételezhetően 1030-ban történt Canysa néven.[2] 1200 körül Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik e helységről. Előadása szerint, a Délvidék elfoglalására kiküldött Bodid, Kadocsa és Bojta vezérek Kenesdnál (a Kanizsa név legősibb alakja) hajóztak át a Tiszán. A Gellért-legenda szerint pedig, mikor Ajtony Szent István király uralkodása alatt visszaverte Csanád vezér első támadását, ennek hadai Kanizsáig vonultak vissza.
[szerkesztés] 13.–15. század
Szent István idejében Törökkanizsa akkori nevén Rév-Kanizsa Csanád vármegyéhez tartozott. A XIII. században már jelentékeny helység volt és korán kereskedelmi gócponttá és várossá fejlődött. 1329 december 14-én már hetipiaca is volt. Idővel átterjedt a Tisza jobb partjára is és ebből a részből külön falu keletkezett, melyről 1367-ben van első ízben adatunk (A mai Magyarkanizsa). A városban ekkor királyi sókamara hivatal is volt.
A XV. század első éveiben, a kanizsai polgárok elveszítették függetlenségüket és földesúri hatóság alá kerültek. Zsigmond 1401 január 17-én Csáki István fiainak, Miklós temesi főispánnak, György visegrádi várnagynak és Istvánnak adta cserébe.
A kanizsai jobbágyok és a csanádi társas káptalan között támadt perből, 1450–1453 táján, név szerint 66 lakosát ismerjük Kanizsának. E névsorból következtetve, a helység lakossága magyar[2] volt és számuk 350–400 lehetett. 1489-ból három utcája ismeretes, a Kép, Halász és a Hosszú utca.[2]
A Csáki család uralma alatt Kanizsa határa átterjedt a Tisza másik oldalára is. 1509-ben Csáki Gábor volt a földesura, aki a helységet elzálogosította Bakócz bíboros érseknek, de az érsek 1511-ben elengedte a zálogösszegét.
[szerkesztés] A mohácsi veszedelem után
A mohácsi vész után Kanizsa török uralom alá került. 1542-ben itt szállította át hadait a begler bég. 1557–1558-ban a temesvári defterdár 85 házat írt benne össze. Lakosai ekkor mind magyarok voltak, azonban 1582-ben már csak négy magyar lakost talált itt a török adószedő, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak.
A következő évtizedek alatt szerbek telepedtek le Rév-Kanizsára. 1647-ben is lakott helység volt. 1717-ben már ismét 40 házból állt. A rendes viszonyokhoz nem szokott szerbek azonban egyre-másra elszökdöstek innen.
1738–39-ben a pestis pusztított a lakosok között.
[szerkesztés] A 18–19. század
1718-ban Török-Kanizsát a csanádi kerületbe, 1779-ben pedig Torontál vármegyébe kebelezték. 1753-ban a temesvári igazgatóság a helység nevét Josefsdorfra akarta változtatni, de helyette a mellette keletkezett telep vette fel a Jozefova nevet. 1783. augusztus 4.-én kiváltságot kapott a szabad kereskedelemre. A kanizsai uradalmat 1792-ben Szerviczky Márkus vásárolta meg.
Törökkanizsa magyarsága teljes egészében szegedi eredetű.[2] Letelepedése nem egyszerre történt. Nagyobb része a szomszédos Budzsák gányófaluból származik, amely még 1776-ban kamarai birtok volt, továbbá Firigyházáról, amikor az 1876-ban földesúri önkény következtében megszűnt, s lakossága Törökkanizsára húzódott.[2]
1832 augusztus 2-án mezővárosi rangot kapott, illetve országos és hetivásárok tartására nyert kiváltságot. 1838-ban Szerviczky György volt a földesura.
A községben álló kastélyok közül az egyiket Szerviczky György építtette 1793-ban (ma bíróság). A két Tallián-féle kúria közül az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette. A gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült.
Tallián Emil főszolgabírónak itt gazdag gyűjteménye volt, az ázsiai, amerikai, afrikai és legutóbbi Ferenc József-földi vadászatain elejtett ritka vadak trófeáiból, melyeket halála után a Tallián család őrizett. Tallián Emil érdeme az akkori általános iskola, kórház és még a községháza megépítése, mely az akkori főszolgabíróság épülete volt. Nevéhez fűződik a vasútállomás kiépítése, és a park létrehozása is.
Törökkanizsát Magyarkanizsával hajóhíd kötötte össze, melynek révjoga 1885 előtt még a törökkanizsai uradalomé volt; a hidat, melyet 1885-ben Szegedről hoztak, 80.000 frt költséggel állították fel. Később ennek helyén 1975-ben új híd épült.
1889-ben Törökkanizsán lecsapoló társulat alakult abból a célból, hogy Törökkanizsa és Oroszlámos községes határaiban 15.300 magyar holdnyi területről a belső vizeket levezesse. Létesített a lecsapolás céljából 18.000 m hosszú fő- és 27.900 m hosszú mellékcsatornát, egy szivattyútelepet, mely két db. egyenként 150 lóerejű Compound-gőzgéppel és két 900 mm-es centrifugális szivattyúval volt ellátva: a szivattyúk 6,00 m emelésmagasság mellett 2,5 m3 vizet tudnak szállítani. Befektetési tőke 117.445 Forint volt.
[szerkesztés] 20. század
1918-tól az SZHSZ királyság része, majd 1941–44 között német közigazgatás alá került. A II. világháború végén a bevonuló szerb partizánok visszaemlékezések szerint mintegy 50-60 helyi lakost végeztek ki, akiket 2 tömegsírban temettek el.[3]
[szerkesztés] Vallási élet
A községbeli római katolikus plébánia már 1333–1335-ben fennállt. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot 1381-ben a város állíttatta helyre. Mostani plébániája csak 1807-ben alakult, előtte csak helyi káplánság volt. A templomot Szerviczky György 1847-ben kezdte építtetni és örökösei 1858-ban fejezték be. Az oltárképet, melyen Szent György látható amint átdöfi lándzsájával a sárkány szívét, Székely Bertalan remeke; a mellékoltárokon Than Mór festményei láthatóak.
A plébánia 1959-ben egy hittanteremmel bővült. 1898-tól vannak keresztelő-oklevelei, 1919-től a házasságkötők, és 1907-tól pedig a halotti levelek. A templom búcsú április 24-én van, Szent György vértanú napján.
A törökkanizsai plébánia a nagybecskereki egyházmegye Északi Esperesi kerületébe tartozik. Aktív fiókegyházai közé tartozik a gyálai, ókeresztúri, valamint a firigyházi passzív leányegyház.
[szerkesztés] Képek
A katolikus templom
A templom belülről
A Than Mór festette oltárkép
A józseffalvai pravoszláv templom
A kanizsai szerb pravoszláv templom
A városháza
A vasútállomás
A kórház a XIX. században
Tallián kúria
Tallián kúria
Tallián család kriptája
Az egykori Maldeghem-kúria, ma könyvtár
Schulpe Vilmos kastélya
A Schuple család kriptája
[szerkesztés] Forrás
- A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Törökkanizsa magyar nyelvű honlapja
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b c d e Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
