Tárcsó
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Старчево
Starčevo
| A Szent Mauricius mártír templom | |
| Hivatalos? | |
| Használatban van? | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Pancsova |
| Rang | Község |
| Terület | 71,4 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26232 |
| Körzethívószám | 013 |
| A térképen:
Térkép betöltése… | |
Tárcsó (szerbül Старчево / Starčevo, németül Startschowa) a Dél-Bánsági körzetben, Pancsova községben helyezkedik el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1991-ben 7579 lakosából 5957 szerb, 530 horvát, 520 jugo., 109 magyar[1]
- 2002-ben 7582 lakosa volt, ebből 6205 szerb, 349 horvát, 204 jugo., 111 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevének jelentése szerbül „az öreg ember helye”.
[szerkesztés] Története
Tárcsón feltártak egy kora-neolitikus telepet – az Alföld Körös-kultúra része – ami Körös-Starčevo kultúra néven került be a nemzetközi szakirodalomba.
Az 1717. évi összeírás szerint 50 házból állt. Az 1723–1725. évi térképen Starzova néven, a pancsovai kerületben, a lakott helyek között találjuk. Lakosai ekkor már szerbek voltak. Mikor 1761-ben Mária Terézia a rokkant katonák gyarmatosítását elrendelte, Tárcsóra is telepítettek ilyeneket.
1765–1768-ban német családok költöztek ide, míg a szerbek egy része eltávozott. A horvátok telepítése 1773-1774-ben kezdődhetett.
II. József császár 1768 május 7-én délmagyarországi útja alkalmával ezt a községet is meglátogatta.
1872-ig a német-bánáti Határőrvidékhez tartozott, de ekkor Torontál vármegyébe bekebelezték. Az 1873. évi kolerajárvány a lakosság 10 százalékát ragadta el.
A községben három templom van: két szerb ortodox és egy római katolikus. Az utóbbi 1868-ban épült.
A II. világháború után a németek helyére 160 szerb családot telepítettek, de azok több mint harmada visszatért szülőhelyére. A betelepülés a következő években is folytatódott, mára szinte csak szerbek lakják.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
