Sztapár
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Стапар
Stapar
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Nyugat-Bácskai |
| Község | Zombor |
| Rang | Falu |
| Terület | 84,0 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 25240 |
| Körzethívószám | 025 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Sztapár (szerbül Стапар / Stapar) Zombortól 13–14 km-re délre, löszteraszon, 89 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Keletről a Kis-Bácskai, nyugatról a Zombori-Hódsági csatorna határolja.
Alap termelési ágazata a falunak a földművelés. A határ összes felülete 8267 hektár, amiből egészen 85,6% (7075 hektár) felülete termékeny szántóföldek. A gabonatermesztés a legfejlettebb mezőgazdasági ág a faluban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1991-ben 3795 lakosából 3476 szerb, 166 jugo., 19 magyar[1]
- 2002-ben 3720 lakosából 3494 szerb, 29 jugo., 20 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
A legenda szerint a falu neve a sto para – száz pénz – kifejezésből ered, mivel száz pénzért az ide telepített szerb kalózok mindenre képesek voltak.
[szerkesztés] Története
1192-ben egy a mai falu helyén álló Sentpaul nevű településről tesznek említést a dokumentumok, amely később elnéptelenedik.
Első említése 1740 körülről származik, mikor a zombori határőri miliciáról azt olvassuk, hogy többi között egy Stapari nevezetű pusztát használ. 1749-ben még puszta volt, a következő évben azonban Bokčenovići és Vranješevo lakosait, valamivel később pedig Prigrevica lakosságát is (összesen 200 család) áttelepítették ide.[2] Később Szentivánból és Beresztócból is ide költöztek a szerbek, s így a falu nagyon gyarapodott. 1753-ban már templomot építettek maguknak, majd 1766-ban ennek a helyére téglából emeltek újat.
- Az első jellemzőbb német vándorlások, telepítések 1748-ban kezdődtek. A jövendőbeli helyzet elégedetlenségéből, az akkori Bokčenovići és a Vranješevo-i lakosai elkezdték támadni a csónakokat a Dunán, amelyek a németeket szállították az előre meghatározott helyszínekre. Megölték és kifosztották őket. Ezek a támadások után a „kalózok a Dunáról” néven lettek elnevezve. A hatóságok emiatt – tulajdonképpen büntetésként – telepítették a három falu szerb lakosságát ide.
1757-ben 2000 frt adó volt a falura kivetve. A települést a monarchia idejében tervszerűen építették, bővítették tovább. A XVIII. század végén egyik legszebb falunak számított a Vajdaságban, széles, egymást derékszögben metsző utcáival. Cothmann 1763-ban Sztapárt igen rendezett és szép falunak mondja, amilyen szerb falu az egész Bácskában nincs több. Földje nem igen termékeny, de a falu Oblicza és Preradovith pusztákat bérli és így elegendő földje van. Az 1768. évi kamarai térkép szerint Sztapár faluban 180 szerb család volt. A község régi pecsétje 1777-ből való.
1848. óta a szomszédos magyarlakta Doroszlóval íratlan szövetségben állnak. A magyar szabadságharc idején ugyanis ezen a tájon gyakran változott a front, hol az egyik, hol a másik falu küldöttsége mentette meg a szomszédot. Hasonlóképpen volt ez 1918-ban, 1941-ben és 1945-ben is.
1891-ben a sztapári uradalmat 660,000 forinton Haas és Deutsch budapesti cég vette meg.
[szerkesztés] 20. század
A falu nemcsak mint a legnagyobb nyugat-bácskai falu ismert, a világ galambtenyésztői körében is népszerű. Az itt – 1878-ban magyar és orosz fajtákból – kitenyésztett kistestű, de nagyon jó képességekkel rendelkező Stapari bukógalamb (Stapar tumbler) világszerte ismert.
Sztapár működő általános iskolával (Branko Radičević), könyvtárral (Ogranak Somborske) és 1976-tól egészségházzal rendelkezik.
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Bokčenovići és Vranješevo ma nem létezik, előtte viszont Apatin környékén voltak.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
