Szerbcsernye

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról

Szerbcsernye, régebben egy része Németcsernye (szerbül Српска Црња / Srpska Crnja, németül Serbisch-Zerne) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik Magyarcsernye községben, a szerb-román határnál Zsombolyától délre.

Tartalomjegyzék 1 Népessége 2 Nevének eredete 3 Története 3.1 A török idők 3.2 A 18. század 3.3 19. század 3.4 20. század 4 Képek 5 Forrás

[szerkesztés] Népessége

• 1836-os adatok szerint a településnek 4370 lakosa volt, ebből 2832 szerb, 1538 német
• 1878-as népszámlálás szerint Szerbcsernyének 770 háza volt 3800 lakossal, Németcsernyének pedig 260 háza volt, 2600 lakossal
• 1910-ben 390 háza volt és 3326 lakosa
• 1921-es népszámláláskor Szerb-, és Németcsernyének 7400 lakosa volt
• 1948.: 8220
• 1953.: 7977
• 1961.: 7376
• 1971.: 6001
• 1981.: 5467
• 1991-ben 5046 lakosából 4148 szerb, 420 cigány, 194 magyar, 168 jugo., 10 német^[1]
• 2002-ben 4383 lakosából 3672 szerb, 413 cigány, 163 magyar, 11 német^[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1373-ban említik először Csorna néven, majd 1482-ben Crno Selište (ma Menoš) néven, 1528-ban pedig a monarchia térképén már mint nagyobb település szerepelt. A németek betelepítésével a település két részre vált, egyik Szerbcsernye (Serbisch-Zerne), másik Németcsernye (Német-Czernya) néven.

[szerkesztés] Története

Pontosan nem tudni hol épült eredetileg a falu, de a történeti adatok alapján már a XIV. században létezett néhány település a vidéken, úgy mint Csorna, Crno Selište, Crna Greda és Rokoš – legészakabbra Selište, legdélebbre pedig Rokoš feküdt.

Szerbcsernye északi részén a XIV.–XVI. századból származó településmaradványok, kerámia edények, és egy temető került elő. Ez a terület ma Selište-Menoš néven szerepel, és teljes feltárása még nem kezdődött meg.

[szerkesztés] A török idők

A XVII. században a törökök elfoglalták a Bánságot, és Menoš területén falut alapítottak, amely a török kivonulásáig jelentős településsé fejlődött. Jelentőségét alátámasztja egy 1660-ból származó népességösszeírás melyben a következő családok szerepeltek: Golić, Vukoman, Fijat, Djuradj, Maksim, Vujić, Grujica, Miloš Figetski és Bogdan pap. Tehát a falunak ekkor már papja és temploma is lehetett. A törökök kisebb helyi erődítményt tartottak fenn, amire kiváló lehetőséget adott a közelben húzódó 20 km hosszú dombvonulat. Az oszmán birodalom alatt bizonyos önállósággal rendelkezett kenézzel az élen, akinek hatáskörébe a betelepítések irányítása, és a harács beszedése volt.

A XVII. században a község helyén Olasch vagy Olesch nevű helységet találunk, mely Müller térképén ez utóbbi névvel van megjelölve.

[szerkesztés] A 18. század

A monstani csernyeiek elődei császári katonák voltak, akik 1696-ban részt vettek a Csernye határában lezajlott török elleni harcban. A csata előtt a menoši török lakosság és katonaság a keresztény hadsereg elől Temesvár várába menekült, a szerb lakosság pedig a közeli Szerbittabé felőli réteken bújdosott, ahonnan a csata után sokan visszatértek falujukba. Egy részük Ittabén maradt – ezt a Crnjanski családnév igazolja.
A csatát Fridrich August vezette, és 1696. augusztus 26-án zajlott le a település közeli Határ nevű részen (ma Seleš és Endreš, a Béga folyó mellet). A szerb csapatokat Jovan Monastirlija vezette akik egészen Temesvárig üldözték törököket. Később a szerb katonák egy része (13 család) a törökök által épített településen (Menoš) telepedett le. Ezen családok: Stevanovi (Grnčarini), Markovi, Tomini, Arsin-Miljanićevi Crna Gorából, Gajini, Ivini, Jova és három fia Racko, Rada, Mija, Gavrilovi, Ćirini (Purdićevi), Glišini, Milankovi, Aleksini, Nenadovi (Drlonjovi).

1699–1717-ig fennhatóság nélküli terület volt, de török irányítással. A török kiűzése után hirtelen fejlődésnek indult, főleg déli irányba terjeszkedett. 1716-ban Csernyére földmérők érkeztek, akik a települést szabályos utcákkal tervezték újjá. 1718-tól közvetlen az Osztrák Császársághoz tartozott. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen a temesvári kerületben, a lakatlan helyek között találjuk. Az 1740-es adatok szerint Csernye határát, ami nagyrészt legelőkből állt Miloš Stanislavić granicsár bérelte. Ez időben az új birtokos kárpáti románokat telepített be, akik bérbe vették a jó minőségű legelőket.
A következő nagyobb betelepítés 1753-ban történt, amikor 68 szerb család költözött ide a Temesvár melletti Szentmihályról. Ekkor összesen 500 szerb, és egy kisebb csoport román települt le. A helységet ekkor Czerna-Grédának, Fekete-szigetnek nevezték; utóbb a Gréda szó elmaradt s csak a Czerna elnevezés maradt meg.

1775-ben a régi fa szerkezetű templom helyére újat építettek, amit a temesvári püspök szentelte föl 1778-ban. Három harangja volt, az ikonosztázát pedig 1788-ban készítette Đura Jakšić. Egyházi iskolája is valószínűleg 1775-ben kezdett működni a templommal egy időben, ám az első adatok csak 1778-ból származnak.

Mikor Csernye Csekonics József tábornok birtokába került, 1790-ben római katolikus vallású svábokat ('Mainz, Trier, és Lotharingia környékéről származtak') telepített a falu mellé Zsombolyáról. A kis német község kezdetben 55 házból állott, de 1808-ban Csekonics tábornok megnagyobbította a helységet. A házak száma 200-ra szaporodott, a római katolikus hívek részére 1808 szeptember 1-én plébániát alapított és ekkor épült a római katolikus templom is.

[szerkesztés] 19. század

1836-os adatok szerint a településnek 4370 lakosa volt, ebből 2832 szerb, 1538 német. Az 1848–1849-es szabadságharc alatt kolerajárvány pusztította a két falut. Szerbcsernyén 119 szerb, Németcsernyén pedig 141 német áldozata volt.

Szerbcsernyén 1864-ban parasztlázadásra került sor Čekonić birtokos földeltulajdonítási kísérlete miatt. Az összecsapásokban 2 lakos, és 2 zsandár életét vesztette.

1878-as népszámlálás szerint Szerbcsernyének 770 háza volt 3800 lakossal, Németcsernyének pedig 260 háza volt, 2600 lakossal. Egy 1886-os tűzvészben 88 ház megsemmisült, a lakosság pedig a környező földekre menekült. A tűzvész okozója egy Németcsernyei lakos lehetett a korabeli feltételezések és szóbeszédek szerint.

1898-ban a Nagybecskerek-Zsombolya vasútvonal kiépülésével Szerbcsernye is bekapcsolódott az országos vasúthálózatba.

[szerkesztés] 20. század

1910-ben 390 háza volt és 3326 lakosa. A lakosság száma csökkent, mivel sokan kivándoroltak Amerikába. Az első világháború alatt a lakosok nagy része a keleti fronton harcolt, de sokan Pijavéban, Szalonikiben és Dobrudzsában is részt vettek a harcokban.

Az 1921-es népszámláláskor Szerb-, és Németcsernyének 7400 lakosa volt. Az 1920-tól 1924-ig tartó időszakban új település épült Németcsernyétől északra Vojvoda Bojović néven. Ide Szerbcsernyeiek, román, magyar és boszniai szerb menekültek települtek. 12 év múlva iskolája épült.

1923 végén a határkiigazításkor Zsombolya Romániához került, Módos pedig Szerbiához, így a megszűnt zsombolyai járásból a módosi járásba került a település. 1926-ban új vasúti szárnyvonalvonal épült Németcsernye és Klári között.

1941-ben német támadás érte a Bánságot, és később német fennhatóság alá is került. A helyi németek ekkor megalapították a „Kulturbundot”, és hirdetményekben szólították fel a lakosságot a partizántevékenység felhagyására. Április végén 10 szerbcsernyei lakost a nagybecskereki Bagljaš gyűjtőtáborba vittek. 1943-ban tömeges letartóztatások történtek. Ekkor két szerb ellenállót kivégeztek. 1944-ben 19, majd a későbbi razziák során még 5 embert öltek meg.
1944. októberében Románia felől előretört az orosz hadsereg, a németek pedig Zsombolya felé menekültek. 1945. decemberében az elhagyott német házakba a boszniai Krajinából 400 család (2000 fő) érkezett. Az 1948-as népszámlálási adatok szerint Szerbcsernyének 8220 lakosa volt.

A háború utáni években fejlődének indult az ipar, a gyárak újra elkezdtek termelni. 1970-ben határátkelő épült Románia felé. A fejlődés ellenére a lakosság száma csökkent, 1971-ben 6001, 1981-ben 5467, 1991-ben pedig 5026 lakosa volt.

[szerkesztés] Képek

• 

  A település kiscímere

• 

  Régi képeslap Németcsernyéről

• 

  A pravoszláv templom

• 

  A római katolikus templom bejárata

• 

  Kőkereszt a templomkertben

• 

[szerkesztés] Forrás

• (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
• Nebojša Faranov: Istorija Srpske Crnje. (Utolsó elérés: 2009. november 12.)
• Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.

A Vajdaság Autonóm Tartomány közigazgatása Városok Újvidék (Újvidék • Pétervárad) • Pancsova • Zombor • Szávaszentdemeter • Szabadka • Nagybecskerek Dél-Bácskai körzet Bács • Belcsény • Karlóca • Óbecse • Palánka • Petrőc • Szenttamás • Temerin • Titel • Újvidék • Verbász • Zsablya Dél-Bánsági körzet Alibunár • Antalfalva • Fehértemplom • Kevevára • Ópáva • Pancsova • Versec • Zichyfalva Észak-Bácskai körzet Kishegyes • Szabadka • Topolya Észak-Bánsági körzet Ada • Csóka • Magyarkanizsa Nagykikinda • Törökkanizsa • Zenta Közép-Bánsági körzet Bégaszentgyörgy • Magyarcsernye • Nagybecskerek • Szécsány • Törökbecse Nyugat-Bácskai körzet Apatin • Hódság • Kúla • Zombor Szerémségi körzet Ingyia • Ópázova • Pecsince Ruma • Sid • Szávaszentdemeter • Ürög

A magyar népesség helyzete a Vajdaságban Abszolút és relatív többségű magyar települések (2002) Szabadka község Szabadka • Palics • Hajdújárás • Bácsszőlős • Ludas • Csantavér • Zentaörs • Kelebia Topolya község Topolya • Bajsa • Pacsér • Bácskossuthfalva • Bogaras • Völgypart • Brazília • Gunaras • Kavilló • Pobeda • Zentagunaras • Zobnatica Kishegyes község Kishegyes • Bácsfeketehegy Magyarkanizsa község Magyarkanizsa • Adorján • Völgyes • Horgos • Kispiac • Kishomok • Martonos • Újfalu • Orom • Tóthfalu • Oromhegyes • Ilonafalu Zenta község Zenta • Felsőhegy • Bogaras • Tornyos • Kevi Ada község Ada • Mohol • Törökfalu • Völgypart • Valkaisor Óbecse község Óbecse • Bácsföldvár • Péterréve • Mileševo Csóka község Csóka • Padé • Hódegyháza • Kanizsamonostor • Egyházaskér • Feketetó Nagykikinda község Szaján Magyarcsernye község Magyarcsernye • Tóba Bégaszentgyörgy község Torda • Tamásfalva • Magyarittabé Nagybecskerek község Magyarszentmihály • Lukácsfalva Szécsány község Káptalanfalva Antalfalva község Torontálvásárhely Zichyfalva község Ürményháza Versec község Fejértelep Fehértemplom község Udvarszállás Kevevára község Székelykeve • Emánueltelep Pancsova község Sándoregyháza Ürög község Satrinca • Dobradó Hódság község Gombos Zombor község Doroszló • Bácsgyulafalva • Bezdán • Nemesmilitics Apatin község Kupuszina • Szilágyi Törökkanizsa község Magyarmajdány • Rábé 5000 magyar lakosnál nagyobb községek (2002) 20.000 < Szabadka község (57.092 - 38,47%) • Magyarkanizsa község (23.802 - 86,52%) • Topolya község (22.543 - 58,94%) • Zenta község (20.587 - 80,51%) • Óbecse község (20.048 - 48,83%) 10.000 < Újvidék község (15.687 - 5,24%) • Ada község (14.558 - 76,64%) • Nagybecskerek község (14.211 - 10,76%) • Zombor község (12.386 - 12,73%) 5000 < Nagykikinda község (8607 - 12,84%) • Temerin község (8341 - 29,49%) • Kishegyes község (7546 - 55,92%) • Csóka község (7133 - 51,56%) • Törökbecse község (5177 - 19,22%) Újvidék, Nagybecskerek, Zombor, Kikinda, Temerin és Törökbecse községekben a magyarok főként a községi központokban élnek. 20% fölötti magyar lakosságú települések Lásd: 20% fölötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban 10%-20% közötti magyar lakosságú települések Lásd: 10%-20% közötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban

A Közép-Bánsági körzet közigazgatása Bégaszentgyörgy község Bégaszentgyörgy • Csősztelek • Gyulamajor • Tamásfalva (Hetény) • Katalinfalva • Magyarittabé • Párdány • Szerbittabé • Tárnok • Torda • Udvarnok • Vida Magyarcsernye község Bozitópuszta • Endremajor (Leónamajor) • Klári • Magyarcsernye • Szerbcsernye (Németcsernye) • Tóba Nagybecskerek község Aradi • Bégafő • Bótos • Csenta • Elemér • Ernőháza • Erzsébetlak • Écska • Farkasd • Jankahíd • Lázárföld • Lukácsfalva • Magyarszentmihály • Melence • Muzslya1 • Nagybecskerek • Orlód • Óécska • Perlasz • Rezsőháza • Tamáslaka • Tiszatarrós • Zsigmondfalva Szécsány község Árkod • Bóka • Istvánfölde • Kanak • Káptalanfalva • Kismargita • Módos • Nezsény • Surján • Szárcsa • Szécsány Törökbecse község Aracs1 • Bocsár • Karlova és Beodra (Novo Miloševo) • Kumán • Törökbecse 1 Nem önálló település.