Szenttamás
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Србобран
Srbobran
| A római katolikus templom | |
| Hivatalos? | |
| Használatban van? | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Dél-Bácskai |
| Község | Szenttamás |
| Rang | Község |
| Terület | 197,2 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 21480 |
| Körzethívószám | 021 |
| A térképen:
Térkép betöltése… | |
Szenttamás (szerbül Србобран / Srbobran, németül Thomasberg) Bácska szívében, a Vajdaság Dél-Bácskai körzetébén, Óbecsétől 22 km-re délnyugatra fekszik. Közigazgatásilag Nádalja és Turja települések tartoznak hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben 14.335 lakosából 7808 szerb, 6031 magyar, 430 német volt
- 1948-ban 12.830 lakos, 8623 szerb, 2058 magyar
- 1991-ben 12.798 lakosából 6852 szerb, 4397 magyar, 885 jugo. volt[1]
- 2002-ben 13.092 lakosából 7838 szerb, 3715 magyar volt[1]
[szerkesztés] A község népessége
- Szerb 11.963 (67%)
- Magyar 3920 (21.95%)
- Jugoszláv 462 (2.58%)
- Cigány 361 (2.02%)
[szerkesztés] Nevének eredete
A Szenttamás nevével először 1338.–1342. évi tizedlajstromban találkozunk. Később Bácsszenttamás volt hivatalosan, majd az 1904. évi miniszteri rendelet szerint Szenttamás lett.
Nevét feltehetően a Szent Tamás apostolnak szentelt középkori monostoráról kapta.
A szerb elnevezése eredetileg Sentomaš volt, de 1922-ben a Srbobran (szerbvédő) nevet kapta, amely az 1848–49. évi harcokra emlékeztet.
Levéltárban fellelhető névválozatai:[2]
- Szenttamásfalva
- Sent-Tomaš
- Bács-Szenttamás
- Sentomaš
- Bácsszenttamás
- Bač-Sentamaš
- Szerbobran
- Sentamaš
- St.Tamás
- Szt.Tamás
- Bács-Szent Tamás
- Bács-Szent Tamás
[szerkesztés] Történelme
[szerkesztés] A középkor
Első írásos említése 1338–1342. évi tizedlajastromban található Sentomas néven. A névadó valószínűleg a Szent Tamás apostol nevét viselő kolostor volt, amelyikhez az azonos nevű település is tartozott mint feudum. A középkori falu és a kolostor is a török hódoltság alatt teljesen elpusztult, a környék elnéptelenedett.
1448-ban Zsámboki Pál birtoka volt Bács vármegyében. 1467-ben a kői káptalan az meghalt Zsámboki Pál szenttamási birtokaiba Sulyok Györgyöt iktatta be. 1469-ben a Zsámboki család a bácsi káptalan előtt osztályos atyafiakká fogadja a Sulyokokat, mire az országbíró e birtokokat örökre a Sulyokoknak ítéli oda.
A Sulyok testvérek 1508-ban új adománylevelet kapnak a királytól a már eddig is békében bírt Bács megyei szenttamási részbirtokokra. 1525-ben Patolcsi Gergelynek nagy része van itt. Szenttamáson az Újlakiaknak is volt részük.
A török defterek a bácsi nahijében 1590-ben 23 adózó házzal sorolják fel.
[szerkesztés] A török után
A török kivonulása után az itt talált szerbekből határőri sáncot szerveztek 1702-ben, és ez katonai határőri szolgálatokat tett 1750 november 1-ig. 1728-ban Szenttamás katonai sánc volt Putnik Doroshanin főkapitánysága alatt. Hozzátartozó pusztái voltak: Devecser, Sofronya, Szirnievo, Kipovó és Turia. A sánc 400 főből álló lovas és gyalogos csapatot tartozott kiállítani. Ezek a katonák a verbásziaktól 150 hold földet ragadtak el.
1731-ben a vármegye panaszolja, hogy Szenttamás magához ragadta Kutas, Szirnievo, Kipove kamarai pusztákat egészen, Turia, Verbász és Felity pusztákat pedig részben. 1740-ben a vármegye panaszában említi, hogy e katonai sánchoz két puszta: Devetser és Sofronya tartozik és csak 54 katonát köteles adni, pedig 200 adóképes egyént lehetne e helységben találni.
A határőrvidék megszűntével 1751-ben a tiszai koronakerület része lesz. 1870-ben a földesúri terhek alól megváltja magát. Ipara már a század elején szépen fejlett volt; a szabók, szűcsök 1815-ben szabadalmat kaptak. Bauer 1805. évi feljegyzése szerint Szenttamástól keletre egy Puk nevű dűlő van. A faluhoz tartoznak még Razlivó, Devecser, Sofronya és Kutas puszták.
Az 1848–49-es szabadságharc alatt itt kezdődött a Bécsből szított, a Szerb Fejedelemségből pedig martalóc csapatokkal támogatott magyar-szerb konfliktus, amely végül is olyan mészárlásba torkollott, hogy az akkori falu magyarságának a nagy része áldozatul esett (ekkor kapta meg a Srbobran nevet).
1848. július 14.-én a délvidéki magyar hadsereg sikertelen támadást intézett a szerbek itteni erőssége ellen, majd augusztusban a második, és a szeptember 21.-i harmadik ostrom is sikertelen maradt. 1849. április 3.-án Perczel Mórnak végül sikerült bevennie a sok véres csata után.
A római katolikusoknak már 1784-ben volt parókiájuk, de ez 1849-ben leégett. A templom 1815-ben épült, a '48-as harcokban erősen megrongálódott. 1886-ban kibővítették. A szerb templomot 1808-ban építették.
A XVIII. század harmadik negyedében, amikor a szerbek tömegesen elvándoroltak erről a területről, Szenttamásra a kamara a Jászságból, Heves, Hont és Nógrád megyéből magyarokat telepített.[3]
[szerkesztés] 20. század
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásához tartozott, majd 1918-ban a Szerb-Horvát–Szlovén Királyság, később Jugoszlávia része lett. 1941-ben visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1941–1942-es szenttamási eseményekben 117 helybéli szerb polgár vesztette életét (más dokumentumok szerint csak 44). 1942. január 25.-én és 26.-án Szenttamásról sok zsidót elhurcoltak, de halálos áldozata az eseménynek mindössze kettő volt. 1944 október 23.-án a szerb partizánok foglalták el. Rögtön megalakult a helyi Népfelszabadító Bizottság és létrejött a háborús bűnöket kivizsgáló albizottság. A szenttamási áldozatok száma 440 és 1000 fő között lehetett.[4]
[szerkesztés] Szentpéter – történelmi település
E vidéken feküdt hajdan Szentpéter. A XV. század elején a Csévi Sáfárok és a Vitéz család birtoka, kik 1414 és 1430 között részint el-, részint zálogba adták az ő részeiket a Garaiaknak. 1464-ben már csak a Garaiak vannak birtokosokként említve.
[szerkesztés] Kulturális élet
Két általános iskola és egy gimnázium működik a helységben. A gimnáziumban csak szerb nyelven lehet tanulni, és a Vuk Karadžić Álltalános Iskolában is csak szerb nyelven folyik az oktatás, míg a Jovan Jovanović Zmaj iskolában vegyes nyelven lehet tanulni. A művelődési életben nagy szerep jutott a Népkönyvtárnak és a Művelődési Otthonnak. A könyvtár 130 éves múltra tekint vissza. A kezdetektől fogva napjainkig könyvkínálatával és különféle rendezvények szervezésével igyekszik megőrizni központi helyét a település művelődési életében.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Címerek
[szerkesztés] Régi képeslapok
[szerkesztés] Szenttamás ma
[szerkesztés] Forrás
- A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2003.
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V., Szabadka 1991.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Történelmi Levéltár Zenta
- ^ Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. – Budapest 1914.
- ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
