Sajkásszentiván
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Šajkaš
Шајкаш
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Dél-Bácskai |
| Község | Titel |
| Rang | Község |
| Terület | 38,9 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 21244 |
| Körzethívószám | 021 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Sajkásszentiván (szerbül Шајкаш / Šajkaš, németül Schajkasch-Sentiwan) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, Titeltől 16 km-re észak-nyugatra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben 3061 lakosából 102 magyar, 1249 német, 1694 szerb
- 1948: 2237 lakos
- 1953: 2391
- 1961: 2825
- 1971: 2987
- 1981: 3541
- 1991-ben 3828 lakosából 3641 szerb, 79 jugo., 37 cigány, 21 magyar, 17 horvát[1]
- 2002-ben 4550 lakosából 4362 szerb, 64 cigány, 21 horvát, 18 magyar[1]
[szerkesztés] Története
Steltzer Frigyes Bács vármegye monográfusa szerint már 1254-ben várnak mondják. Győrffy György adatai szerint nevét 1308-ban említette először oklevél Sancto Iwan néven.[2] 1318-ig a Szentivániak birtoka volt, ez évi november 1-én Szentiváni Bencsnek és Domokosnak fiai a titeli káptalan előtt Szentiván nevű örökölt birtokuknak felét Bekuni Antal fiainak: Pálnak és Fülöpnek, továbbá Mátyás fiának, Jakabnak ajándékozták.
1487-ben is ugyancsak a titeli káptalan vezette be Szentiváni Pált, Szentkirályi Jánost, Lászlót, Istvánt és Fejes Lászlót possessio Szent-Iván birtokába, amelyet ezek nova donatio címén kaptak volt a királytól.
Ezenkívül a török defterek említik Szentivánt a titeli nahijében 1554-ben 8, 1570 körűl 18 és 1590-ben 25 házzal. Az 1722. évi adóösszeírásban nem fordul elő a neve. 1728-ban említtetik ugyan, de csak mint Szentiván puszta, amely a kovili katonai sánchoz tartozott. Tulajdonképen ekkor a mellette lévő Kovil kincstári falué volt, legalább is részben; mert 1731-ben utóbbiak panaszt tettek a vármegye előtt, hogy a militárisok a hozzájuk tartozott Maliszentiván pusztát is elfoglalták. Így említik 1740-ben is.
Kamarai falu volt 1769-ig, amikor a sajkás milícia gyarapítása céljából ezt a falut is sajkás szolgálatra osztották be, míg végül 1873-ban ismét a vármegyéhez került vissza.
1918-tól az SZHSZ királyság része, majd 1941-44 Magyarország, végül 1945-től Jugoszlávia része. A II. világháború végén német lakosságát deportálták.
[szerkesztés] Képek
Sajkás-kút
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Győrffy György: Bácsvármegye, in: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I—IV. Bp., 1963—1998.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
