Petrőc
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Бачки Петровац
Bački Petrovac
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Dél-Bácskai |
| Község | Petrőc |
| Rang | Község |
| Terület | 65,1 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 21470 |
| Körzethívószám | 021 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése…
| |
Petrőc (szerbül Бачки Петровац / Bački Petrovac, szlovákul Báčsky Petrovec) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik Újvidéktől északkeletre. A település a Petrőc község központja, amely a Vajdaság egyetlen szlovák többségű községe.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1890-ben 7857 lakos
- 1900-ban 7867 lakosából 7491 szlovák, 205 német, 135 magyar, 29 szerb
- 1961: 8104 lakos
- 1971: 7822 lakos
- 1981: 7729 lakos
- 1991-ben 7236 lakosából 6288 szlovák, 352 jugo., 310 szerb, 38 magyar[1]
- 2002-ben 6727 lakosából 5549 szlovák, 573 szerb, 169 jugo., 56 horvát, 36 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
1717-ben Petrovcze, majd Petrovácz, 1904-től Petrőc.
[szerkesztés] Története
A XIV. században már volt egy Petrőc nevű helység Bács vármegyében, de a kutatások még nem bizonyították be, hogy ez a település azonos a mai Petrőccel.
Az ősi Petrőcöt 1437-ben a Garai család kapta meg, mint Szentiváni Balog Mihály birtokát, amelyet addig jogtalanul birtokoltak a Keresztes testvérek. E község történetét 1579-ig lehet levezetni, míg a mai Petrőc történetét csak 1703 óta ismerjük.
1703-ban Petrőc mint a futaki uradalomhoz tartozó puszta van felemlítve, amelyen 1715-ben 18 adófizető lakott. 1717-ben Petrovcze néven az akkori Bodrog vármegyéhez került. 1718-ben a futaki uradalom névsorában már mint falu szerepelt 19 adózóval. 1722-ben Petrócz (Petrovácz) néven említik 15 adófizető családdal. 1736–1737-ben Alpárral együtt van megadóztatva.
1745 február 18-án a futaki uradalom földesura Csernovics András, Csányi Mátyást bízta meg, hogy a petrováci puszta eddigi szerb lakosságához evangélikus népet telepítsen, miért is neki és utódainak a falu elöljárói tisztét biztosítja. Csányi Pest vármegyéből ekkor több szlovák jobbágy családot telepített be.
Pest vármegye 1746 március 9-én Bács vármegye előtt panaszt emelt és a szökevényeket, 50 evangélikus jobbágyot visszakövetelte „Petrovácz pusztáról, a mely falunak is mondatik”. Bács vármegye a jogosság szerint intézkedett, és 48 evangélikus szlovák családnak 1747 tavaszával régi helyére, Pest vármegyébe kellett visszaköltöznie. Az 1746 december. 19-én Bács vármegyének bemutatott jövő évi adóösszeírás szerint Petrőcön legtöbb a szlovák, kevés magyar és 18 szerb család, összesen 98 1/2 adózó maradt hátra.
1747 május 25-én Csernovics Arzén újból szerződést kötött a településen lakó régibb, és 1745-ben itt letelepedett jobbágyaival, mely szerint Petrovácz helység egész határát és a Bodony nevű pusztát nekik évi 1000 forintért és a termés (búza, árpa, zab, köles és kukorica) 1/9, (Bodonyból pedig 1/8) részéért átengedi. A falu részéről aláírták a szerződést Csányi Mátyás szabados, 2 bíró, 6 esküdt és 8 lakos, magyar és szerb vegyesen.
A helység régibb pecsétje (az 1760–80-as évekből) egy nagy szántóvas és csoroszlya között embert tüntet fel, jobbjában sarlóval; alatta egy lapát van keresztül fektetve. A körülírás: „Sigillvm Petrovacz.” Ezt a pecsétet még az 1840-es években is használták, csakhogy más körülírással: „Sigill. Comun. Petrovatz 1441787.”
1783-ban lett önálló az evangélikus egyház, templomot 1822-ben építettek.
Ipara a múlt század elején már jelentékeny volt. A csizmadia, kovács, szabó, kerékgyártó, kalapos, szűcs, ács-iparok 1841-ben kaptak céhszabadalmat. Földesura ekkor a gróf Brunszwik család volt. Ebben az időben itt volt a legnevezetesebb bácskai komló-piac.
Az 1904. évi miniszteri rendelet szerint hivatalos neve Petrőcz lett.
[szerkesztés] Történelmi települések
[szerkesztés] Bodony
A község vidékén több olyan helység feküdt, mely az idők folyamán elpusztult. Így Bodony már a XIII. században ismert hely. Első okleveles említésére 1282-ben találunk, amikor az Irmo nevű birtok szomszédjaként szerepel. Templomáról az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék megemlékezik.
E falutól vette nevét a XIV. században felbukkanó Bondonyi család. A XVI. század kezdetén, 1517-ben, Kis-Bodon nevével találkozunk, melynek akkori ura, Bodonyi Vitéz Lénárd, birtokát elhalálozása után Lajos király Brezniszei Jánosnak adja. Iványi szerint ez a Kis-Bodon azonos lehet az 1338–42. évi pápai tizedlajstromban szereplő Bodok-Minor nevű birtokkal, amely itt terült el.
Bodonyról a török defterek is szólnak: 1554-ben, 1570 körül és 1590-ben. Ettől fogva a falu többé nem szerepel, a XVIII. században már csak pusztaként említik, amikor a futaki uradalomhoz tartozott. 1747-ben Csernovics, a futaki földesúr, Bodony pusztát a petrőcieknek adta haszonbérbe s azóta Petrőchöz is tartozik.
[szerkesztés] Bálintfalva, Szent-Imre
Bálintfalva állítólag Petrőc és Palánka vidékén feküdt. A XV. század elején Csigurdi Balázs fia Sandrinus birtoka volt, aki azt 1418-ban Garai Jánosnak adja el. A Garaiak 1432-ben is birtokában vannak.
Szent-Imre is itt fekhetett e tájon, melyet 1437-ben említ először egy oklevél, Kápolnával és Kulcsvölggyel egyetemben.
[szerkesztés] Képek
Az evangélikus templom tornya
A gimnázium épülete
Díszes petrőci házak
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
