Nagyolaszi
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Манђелос
Manđelos
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Szerémség |
| Körzet | Szerémségi |
| Község | Szávaszentdemeter |
| Rang | Falu |
| Terület | 39,8 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 22208 |
| Körzethívószám | 022 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Nagyolaszi (szerbül Манђелос / Manđelos) a Szerémségi körzetben, Szávaszentdemeter községben fekszik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
[szerkesztés] Nevének eredete
A középkorban Francavilla, majd Nagyolaszi, ma hivatalosan Manđelos. Nevét valószínűleg a kora középkorban betelepült francia, olasz szőlőtermesztőkről kapta.[2][3]
[szerkesztés] Története
Középkori plébánia-templomának Szent János volt a védőszentje. Apátsági székhely volt, a ferenciek és domonkosoknak is volt itt zárdájuk.[4] A XII.-XIII. században neolatin (francia, vallon, olasz) telepesek érkeztek a vidékre, akik megteremtették a szerémségi szőlőtermesztés alapjait.[5]
Első írásos említése 1297-ben történt Abbas ecclesie S. Crucis de Franka Villa néven, 1323-ban Monasterium S. Crucis de Syrimia, majd pápai tizedlajstromokban Frankavilla, Fragauilla, Frangauilla, Negolasy a pécsi püspökség marchiai főesperességében. Abbas de S. Cruce. Plebanus de Francavilla S. Johannis Bapt. a kalocsai érsekség szerémi főesperességében. 1370-1379 Abbas de Nagolaz, 1375-ben Iudex, iurati et universitas hospites de Nagolaz, 1403-ban Civitas Nogolaz
1323-ban Atinai Egyed halálával Maróti Mihály, Kelemen és István kapják az itteni (Sz.-Keresztről nevezett) monostor patronatus-jogát. – Ezenkívül azonban 1357-ben a Szent-Gergelyről nevezett szerémi apátság birtokában egy Maryanolaz, Moryanolaz, 1370-ben és 1423-ban a Hosszúbácsiak birtokában egy Magarolaz, s 1477-ben a karomi kastéllyal együtt egy Magyerolaz nevű helységet (possessio) is találunk.
Nagyolasz Csánki szerint kétségkívül a mai Manđelos helységnek felel meg, mely ép a pécsi püspökség és kalocsai érsekség (régi) határvonalán fekszik.
[szerkesztés] Forrás
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Csoma Zsigmond (2008): Reneszánsz bor – reneszánsz élet. Korunk
- ^ Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja történelmének fő vonásai. Zempléni Múzsa, II. évfolyam 3.(7.)szám 2002.
- ^ (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- ^ A hazai szõlõ- és borkultúra kialakulása és fejlõdésének fõ szakaszai Európa 2000 Középiskola, Európa 2000 digitális tananyag, 2006. október 14.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
