Nagykárolyfalva
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Banatski Karlovac
Банатски Карловац
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | 
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Alibunár |
| Rang | Község |
| Terület | 60,2 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26320 |
| Körzethívószám | 013 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Nagykárolyfalva (szerbül Банатски Карловац / Banatski Karlovac, németül Karlsdorf) a Belgrád-Versec-Temesvár vasútvonal mentén fekszik, Versectől 25 km-re, Alibunár községben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1806: 616
- 1827: 1637
- 1854: 2278
- 1869: 2762
- 1890: 3378
- 1900: 3304 döntően német lakos
- 1910-ben 3840 lakosából 3497 német, 151 magyar, 105 román, 57 szerb
- 1921: 3604
- 1948: 5834
- 1991-ben 6286 lakosából 5501 szerb, 249 jugo., 125 magyar, 83 román, 83 cigány, 13 német[1]
- 2002-ben 5820 lakosából 5336 szerb, 103 magyar, 71 román, 33 cigány, 7 német[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét a német telepesek adták a XIX. század elején. Előtte Kis-Alibunár, Ocza néven volt ismeretes e terület.
1894-től Károlyfalva, 1902-től Temeskárolyfalva, 1910-től Nagykárolyfalva, 1921-ben Karlovo selo, 1922-ben Karlzdorf, 1926-től Banatski Karlovac, 1950–1953-ban Banatsko Rankovićevo.
[szerkesztés] Története
A községet Knoll kamarai tisztviselő telepítette be 1803-ban. Helyén azelőtt Ocza szerb község állt, melyet Kis-Alibunárnak, vagy – mivel Presdie puszta közvetlen szomszédságában feküdt – Ocza-Podprestie-nek is neveztek. Ez a puszta valószínűleg azon szerb telepek egyike volt, melyek I. Lipót király uralkodása alatt keletkeztek.
1764-ben rokkant német katonákat telepítettek ide, de ezek mivel nem tudtak az itteni szerb lakossággal megférni, Alibunárra költöztek. 1803-ban újból németek telepedtek le a helységben, melyet Carlsdorf-nak neveztek el. Mivel Alibunáron időközben a szerbek kerültek túlsúlyra, az ottani római katolikus plébániát 1804-ben ide helyezték át.
1809-ben új templom épült, melynek főoltárképét Lajos főherceg adományozta.
1768-tól a német Határőrvidékhez tartozott és 1845-ben egy határőrszázad székhelye lett. 1848 november 30-án, a Vetter Antal tábornok vezérlete alatt álló 1200 főnyi honvédsereg támadást intézett a helység ellen, melyet a december 8-iki második támadással el is foglalt.
1873-ban Temes vármegyéhez csatolták. 1894-ben kapta a magyar Károlyfalva nevet. Többek között volt itt Wainz Ágostnak és Kehr testvéreknek téglagyára, a Herz és Fia cégnek szalámigyára is. 1896-ban felépült a községháza és az óvoda, 1902-ben iskola épült. Ebben az időben a környék legjobban fejlődő települése volt.
A II. világháború után német lakosságát kitelepítették.
[szerkesztés] Képek
Az épülő ortodox templom
A katolikus templom régen
A kultúrház
A főutca
A községháza (Épült 1896)
[szerkesztés] Források
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Temes vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1914.
- Josef Bleichert: Bildband Karlsdorf/Banat und Umgebung 1802–1982 – 180 Jahre Karlsdorf. 1982.
- Banatski Karlovac. monográfia, 1986.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
