Muzslya
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Мужља
Mužlja
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | Nem önálló település |
| Terület | km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23206 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Muzslya (szerbül Мужља / Mužlja, németül Muschla) Nagybecskerektől délre, a város központjától légvonalban 4 km-re, a Béga folyó jobb partján helyezkedik el. 1981-től nem önálló település, Nagybecskerek város IX. kerületét alkotja.
Muzslya a Közép-Bánsági körzet legnagyobb magyar többségű faluja, ennek ellenére az elmúlt harminc év alatt a magyar iskolába járok száma több mint 300-al csökkent.[1] A muzslyai intézményekbe 2010-ben 58 magyar elsős volt, akik közül többen a környékbeli Lukácsfalváról jártak be.[2]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
A Nagybecskerekhez tartozó Felső-Muzslya királyi kincstár területről kapta a nevét. Előfordul még a Torontálmuzslya elnevezés is.
- 1918-ig Felsőmuzslya
- 1918–1941 között Gornja Mužlja
- 1941–1944 között Ober Muschla
- 1955-ig Gornja Mužlja, magyarul Felső Muzslya
- 1955-től Mužlja, magyarul Muzslya, de a helybeliek Muzslának mondják
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A falu alapításának terve
A falu alapításának első lépése az volt, mikor 1888-ban Nagybecskerek határában Felsőmuzslya néven kincstári telepet szerveztek, mintegy 400 magyar családnak, aminek 1890-ben, a szervezett betelepítés után lett számottevő közössége. Még ebben a évben a kincstár a Tisza mellet elterülő mintegy 12000 holdnyi rétből az új település számára 5-6 ezer hold földet sajátított ki Becskerek város rovására.
| „ | Ezen rét ősidőkben midőn a Tisza töltései fel nem épültek még, nádas és legelőként használtatott, később pedig, midőn el lett gátolva a Tisza folyam, felszántatott a terület nagyobb része és haszonbérbe adatott. Az 1840-es években megkínáltatott Nagybecskerek város közönsége ezen rét megvételével, de részint szűkkeblűség, részint pedig a rosszul felfogott gazdasági érdeken hajótörést szenvedett a kérdéses adásvételi ügy és a kincstár tulajdona maradt. | ” |
Muzslya fejlődését a múltban a város (Nagybecskerek) közelsége olykor előnyösen, olykor hátrányosan befolyásolta, attól függően, hogy az új telepes község közigazgatásilag a városhoz tartozott-e, vagy sem. Mindenesetre tény, hogy Muzslya a telepítés előtt (és utána is egy ideig) Becskerek szerves részét képezte, s ezért érthető, hogy 1890-ben az újságok nem muzslyai, hanem nagybecskereki telepítésről írtak, noha már akkor világos volt, hogy egy új, önálló község van alakulóban.
[szerkesztés] A telepítések megkezdése
Az 1890. év rendkívül gazdag volt eseményekben, s a korabeli sajtó hasábjain pontosan nyomon lehetett követni a betelepítés ütemét és folyamatát.
1890. tavaszán, a telepítés megkezdése előtt már a legapróbb részletekig ismert volt az operatív terv. A királyi kincstár 420 család beköltöztetését irányozta elő, ahogy akkoriban mondták: „a nagybecskereki rétben lévő Felső-Muzslya nevű kincstári területen.”
A telepítési terv részleteit ismerve a Torontál 1890 márciusában beharangozza, hogy minden család kap:
| „ | 600 szögöl belsöséget, 8 hold szántóföldet, kihasíttatik továbbá 1200 hold legelő, amely a telepeseknek közös vagyonát, esetleg a község, mint erkölcsi testület törzsvagyonát fogja képezni; megfelelő belsőségek lesznek továbbá átengedve az iskola, egyház és községház céljaira, s ezen kívül kulturális célokra 50 hold szántó hasíttatik ki. | ” |
Akkortájt már elkészült a 420 család névjegyzéke is, amelyet a kincstár el is fogadott.[3] A telepítés előtt, azonban egy lényeges kérdés szinte az utolsó percig megoldatlan maradt. Nevezetesen az, „hogy ezen telepítés mint önálló község létesíttessék-e, avagy Nagybecskerek r. t. városnak kiegészítő részét képezze?” Ugyanis, ha Muzslya közvetlenül a telepítés után 10000 holdnyi területével kilépett volna a város közösségből, Becskerek elvesztette volna jövedelmének egy részét, pontosabban az úgynevezett kincstári pótadód.
1890. márciusában az új község státusa még megoldatlan volt, s az illetékesek még azt sem tudták, hogy az érkezők becskereki illetőségűek lesznek-e, vagy sem. Halogatásra már nem volt idő, és sürgősen dönteni kellett. Hertelendy József főispán azonnal felhívást intézett a város polgármesteréhez, amelyben kérte, hogy a felvetett kérdésben a városi képviselő-testület rendkívüli közgyűlése adjon választ. Április 15.-én meg is tartották az összejövetelt, s a viharos gyűlésen 14 szavazat többséggel kimondták, hogy a telepes község, mint Nagybecskerek városának kiegészítő része, annak külvárosát fogja képezni. Időközben április 3.-án a kincstári épület helységeiben kijelölték a telepesek telkeit, vagyis megejtették az olyankor szokásos sorsolást. Mindez báró Malkomesz Jeromos miniszteri titkár felügyelete alatt történt, s az eseményen természetesen a telepesek is jelen voltak.
A betelepülők nagy részét Szaján és a Karácsonyi Bogdán alapította, majd megszüntetett Akács gányófalu szegedi eredetű magyar lakossága adta (1891),[4] de érkeztek Monostor, Lőrincfalva, Kis- és Nagy-Bikács településekről is.[5]
[szerkesztés] A település kiépítése
1890. nyarán a Torontál már arról tudósít, hogy az új község:
| „ | assanként kezd kibontakozni a fejlődési stádiumából. A települő 400 családból a nyár folyamán bizony még hírmondónak is alig mutatkozott egy-kettő, most az aratás után azonban tömegesen térnek új otthonukba, úgy hogy az utóbbi napokban mintegy 97 ház van építés alatt, melyekből 40 ház legközelebb tető alá kerül. | ” |
Az építkezés gyorsított ütemben haladt, a munkálatokat az illetékesek is sürgették. Augusztus végén már arról ad hírt a sajtó, hogy 124 ház van munka alatt, melyekből 5 ház csaknem elkészült. Ronay Jenő alispán többször is a helyszínre látogatott, ahol Engel S. helybeli és Milkó Vilmos szegedi építési vállalkozókkal több órán át tartó tárgyalást folytatott.
Érdekességként említjük, hogy a korabeli megállapodás kikötötte, hogy az új telepen csak cseréppel fedett lakóházak építhetők fel.
1890. október 26.-án már arról értesülünk, hogy a telep meglehetősen mozgalmas képet nyújt. 180 ház fala készült el (vert fal volt), s mintegy 50 ház került tető alá. A falakat a telepesek együttes erővel készítették, s csak a tetőszerkezetet engedték át a szakembereknek, az Engel, Kremer és Milkó cég dolgozóinak. A cserépzsindelyes tetőszerkezeteket a szakemberek ugyanis gyorsabban készítették el, s egyébként sem volt idő tétovázásra, mert a telepeseket még az őszi esők előtt fedél alá kellett juttatni.
1890. október 27.-én került sor a telepeseknek kijáró kincstári földek szétosztására. Az építkezési munkálatokkal egyidejűleg, felsőbb megbízásból két becskereki orvos, Haidegger Lajos és Weiterschan József általános szemvizsgálatot tartott az új telepen. A mintegy 500 megvizsgált személy közül 16-nál észleltek trachomát, és azonnal meg is tették a szükséges óvintézkedéseket.
1893-ban megalakult a Nagybecskereki Rétlecsapoló Társulat Rónay Jenő akkori főispán kezdeményezésére, hogy a Felsőmuzslya telepes községnek kiosztott földeket, melyek a tiszai védtöltéseken tavasszal átszivárgó és fakadó vizektől évről-évre el voltak árasztva vízmentesítse, mert Felsőmuzslya telepesei a nekik telepenként kiosztott 105 holdnak csupán a magasabb fekvésű részeit használhatták, a másik részét, mely a földeknek mintegy fele volt 4–5 éven át a víz minden tavaszon elárasztotta.
1893-ban megépült az iskola, 1895-ben a római katolikus templom. 1899-ben helyi káplánság alakult, melyből 1909-ben plébánia lett.
[szerkesztés] 20. század
A telepítéseket 1902-re fejezték be. 1905-ben Nagybecskerektől különválva megalapították Felsőmuzslya községet.
Az I. világháború után az SZHSZ királysághoz került, majd 1941-44-ig német megszállás alatt volt. A bevonuló szerb partizánok a visszaemlékezések szerint 12 helyi lakost vertek agyon.[6]
A falu 1981-ben csatlakozott Nagybecskerekhez, tulajdonképp Muzslya képezi a város IX. kerületét. 2010 június 19.-én felavatták a muzslyai Petőfi szobrot, amely második a Vajdaságban és az első Bánátban.[7]
2010-ben minisztériumi rendelettel megszüntették a muzslyai anyakönyvvezetői hivatal munkáját, ami később a helyi tanács közbenjárására a hivatal újra megnyílt, de a gyerekek anyakönyveztetését, a házasságot és a halotti bizonyítványok kiállíttatását már Nagybecskereken kellet elvégezni.[8]
[szerkesztés] Lábjegyzet
- ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
- ^ Kecskés István: Tizenegy elsős Nagybecskereken. Magyar Szó, 2011. május 25.
- ^ A levéltári források esetenként 400-420-450 családot említenek.
- ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ A legenda szerint a kétkezi munkások inkább Katrincára költöztek volna, de Hertelendy József, Torontál megye főispánja Muzslyát „választatta ki” velük. Mégpedig úgy, hogy a telkek kiosztásakor azt mondta: „aki Katrincát szeretné, az guggoljon le, aki Muzslyát, az álljon fel”. Az emberek leguggoltak, a főispán pedig szép lassan számolt: egy, kettő, három... Sokáig ment ez így, mígnem mindannyian felálltak, mert megmacskásodott a lábuk. Ekkor azt mondta: „No, látik, kentök! Mindönki Muzslára akar mönni”...
- ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
- ^ Kecskés István: Petőfi-szobrot avattak Muzslyán Magyar Szó, 2010. június 21.
- ^ Kecskés István: Száz év után megszűnt az eskettetés Muzslyán. Magyar Szó, 2010 január 9.
[szerkesztés] Forrás
- Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest 1914.
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Németh Ferenc(1988) Magyar szó
- A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003 Szabadka
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
