Melence
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Меленци
Melenci
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | Falu |
| Terület | 162,0 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23269 23270 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Melence (szerbül Меленци / Melenci, németül Melenze) Nagybecskerek községben, a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében helyezkedik el, Nagybecskerektől mintegy 16,5 km-re.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
[szerkesztés] Nevének eredete
A település a környékbeli Melence pusztáról kapta a nevét.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Az alapítástól a 19. századig
A falut a XVIII. század első felébe alapították a Pomoriska-i katonai határ leszerelt határőrei. A település a már létező területi névről – Melencei pusztáról kapta a nevét, amely először az 1723–1725-ös Mercy-féle térképen van említve.[2]
1750-ben a délmagyarországi kincstári puszták bérlő-társasága bírta bérben. 1751–52-ben települt be és ekkor a feloszlatott tisza-marosi Határőrvidékhez tartozó határőrök szállották meg. A legnagyobb számú határőr Pečka helyről lett beköltöztetve, de másik helységekből is voltak – Semlakból, Nadlakból, Šajtinból, Keverišből, Oroviljból. Az 1758. évben a falunak 300 háza volt; kapitánya Gregorije Novaković volt, a „barjaktar” – Sava Josić, a strázsamester pedig Jovan Kostić. Összesen hét pap volt a faluban, amelyekből öten Pečkából, és egy-egy Jegreből és Čanadból. A falunak már ekkor volt iskolája, összesen tizenkét tanulójával; a tanitó Gavrilo pap volt.
1774-ben a kikindai szabad kerülethez csatolták, de a nagyrészt határőrökből álló lakosság nem lévén megelégedve új helyzetével, 1775–78-ban 115 család a szervezés alatt álló dunai Határőrvidékre vonult. 1788-ban, a török háború kitörésekor, a Szerbiából menekülők közül 32 család nyert itt elhelyezést.
[szerkesztés] A 19.–20. század
1817-ben, a kerülethez tartozó többi községekkel együtt szabadalom-levelet nyert. Mindvégig a kamara volt a helység földesura.
1848–49-es forradalom és szabadságharc Melencét sem kerülte el. Ígérettel, hogy jutalomként földet kapnak (fejenként 2 holdat) ha a szabadságharc ellen alakítanak kettő századot (bataljon) önkéntesekből, ebbe mintegy 365 ember állt be katonának – ebből 34 elesett. 1849. márc. 29.-én Theodorovics szerb és osztrák katonái és a Nagybecskerekre siető Perczel honvédsége között itt véres ütközet alakult ki, amely estig eldöntetlenül maradt. Másnap reggelre viszont Perczel akadálytalanul folytathatta útját Nagybecskerekre.
1847-ben skorbut járvány tizedelte a falut, több száz melencei lakos halt meg. 1869-ben a Tisza kiáradt, elöntötte a határ nagy részét és több tíz házat romba döntött. Ekkor körülbelül 100 melencei átköltözött Bánát más településeibe. Kolera járványok voltak 1831, 1836, 1848–49 és 1873-ban.[3]
Ugyanúgy a rosszról ismert az „éhes 1863-as év”, amikor az éhségtől 7-8 ember haldoklott, közöttük legtöbb gyermek. 1876-ban a magyar állam döntésével a kikindai körzet megszűnik, és hozzácsatolódik Torontál vármegyéhez. Melencét akkor, Vranjevóval, Karlovaval és Tiszatarróssal-sal együtt hozzácsatolják a Törökbecsei járáshoz.
1891-ben Melencének 1519 háza és 8619 lakosa volt (közte 8234 szerb, 160 magyar, 218 német és 56 román). A településen működött vasútállomás, takarékpénztár, távíróhivatal és posta. Határában a Ruszanda nevű 166 hektáros területen – iszapos fenekű sziksós tó található itt – fürdőház és vendéglő épült. A fürdővendégek részére 26 lakó- és 16 fürdőszoba állt rendelkezésre, de fürödhettek azonkívül a tóban is.
1918. november 18.-án Melencét elfoglalja a szerb katonaság, később 1920-tól az SZHSZ királysághoz csatolják.
[szerkesztés] Képek
Melence címere a Nagykikindai Kiváltságos Kerület kiváltságlevelében
Üdvözlet Melencéről – a Ruszanda
A Ruszanda egy régi képeslapon
Ortodox templom
Elhagyatott szélmalom Melence közelében
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ A térképen a Ruszanda déli partján, be van jegyezve a posta állomásának jele.
- ^ Az 1873-as járványban július 20.-a és Szeptember 4.-e között 440 melencei halt meg.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
