Magyarszentmihály
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Михајлово
Mihajlovo
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | Falu |
| Terület | 19,4 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23202 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Magyarszentmihály (szerbül Михајлово / Mihajlovo) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik, 12 km-re északra Nagybecskerektől a Duna-Tisza-Duna csatorna mentén. A település konyhakerti veteményeiről híres, lakosságának 90%-a ebből él.[1][2]
2006-ban Szentmihályon 4 magyar elsős volt,[3] 2011-re ez a szám elérte a 10-et.[4]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1948: 1373 lakos
- 1953: 1286 lakos
- 1961: 1409 lakos
- 1971: 1252 lakos
- 1981: 1318 lakos
- 1991-ben 1169 lakosából 1079 magyar, 40 szerb, 17 jugo.[5]
- 2002-ben 1004 lakosából 944 magyar, 37 szerb, 6 cigány[5]
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Középkor
A középkorban a mai Szentmihály közvetlen közelében három falut említenek az okmányok, amelyek lakói római katolikus vallásúak voltak. Ez a három település az 1332-ben említett Zele, az 1414-ben említett Cerba (ma is ez a neve a falu északi oldalán elterülő vadászterepnek), a harmadik pedig Szent Dömötör, melyet 1454-ben említenek.
Ez utóbbi középkori falu helyét őrző házcsoport a huszadik század elején még létezett. Ezt a házcsoportot akkor már a szentmihályiak Szent Mitra-tanyának nevezték. A néhai szentmihályiak azt mesélték, hogy a mai falu lakosainak elődei túlnyomó többségben Szent Mitráról települtek át.
| „ | „A rossz Böge mellé, a nádas közepére, arra a magaslatra, ahol Szent Mihályt köllött mondani, ’az utcába’ (a mai Kiss Ferenc utca) mert az magaslaton állt és ott biztonságosabb volt az élet.” | ” |
[szerkesztés] Nevének eredete
A falu nevének eredete a középkorba vezethető vissza, amikor még csak Szent Dömötör létezett. A fönt említett utca egy magaslati katonai pont is volt valamikor, ahonnan a magyar katonák kétszer is visszaszorították a Temesvárról a Rossz-Bega mentén érkező törököket. A magyarok Szent Mihály főangyalhoz fohászkodtak, hogy tüzes kardjával védje őket a pogány töröktől. Kitételt (jelszavat) is használtak, hogy a náddal körülvett terepen el ne vétsék egymást. Ha mozgott a nád odakiáltották, hogy Isten, s erre azt kellett válaszolni, hogy Szent Mihály. Aki nem így válaszolt, az ellenség lehetett, ezért lekaszabolták. Az ütközet emléke lehet a ma is létező Testhalom, ahova a feltevések szerint a keresztény áldozatokat temették. Fölé később egy kis kápolnát is emeltek, kereszttel. Az elesett törököket Udvarnok irányában egy nagyobb kiterjedésű helyre temették.
[szerkesztés] A 18.-19 század
Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen a becskereki kerületben a lakatlan helységek között találjuk. 1750-ben kincstári puszta, melyet a délmagyarországi kincstári puszták bérlő társasága bérelt. 1780-tól Magyarszentmihály néven említik. - Ez a megnevezés szerepel a faluról kiadott első képeslapon 1911-ben, valamint az 1920-as iskolai bélyegzőn is. Ezután (1922-ben) az állami hatalom Mihajlovóra keresztelte át a magyar többségű település nevét.
Benépesítése már 1796-ban Kiss Izsák birtokos idejében megkezdődött, ekkor az eleméri uradalomhoz tartozott.[6] 1838-ban még népes puszta, 828 magyar lakossal, akik dohánykertészettel foglalkoztak. Ekkor Kiss Ernő birtokához tartozott.
Lakosságát céltudatosan gyarapították azokkal a dohánykertész családokkal, amelyek a sövényházi Pallavicini-uradalomban 1852—1856 között hajléktalanná váltak. Az odavándorlást rokoni kapcsolatok is elősegítették.[6]
1908-ban nagyközséggé alakult.
A vert falú, nádtetejű templom a mai helyén 1835-ben épült, s 1836 szeptemeber utolsó vasárapján szentelték föl.[7] A nádtetőt 1848-ban felgyújtották a szerb felkelők, s az épületet megrongálták. Két évvel később felújították,1902-től orgonája, 1910-től pedig tornya is van a templomnak.
Az első világháború végén elvitték a harangokat, és megrongálták az orgonát. Az épületét később többször is felújították. A főoltár mögött áll Szent Mihály nagy képe, tüzes karddal a kezében, amely Till Leopold munkája 1856-ból.
Hagyományairól Kálmány Lajos buzgalmának köszönhetően tudunk, aki eleméri káplánkodása idején (1893) nagyértékű hiedelemanyagot gyűjtött a faluban.[6]
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Kecskés István: Kevés földön – sokat dolgoznak. Magyar Szó, 2004 szeptember 18.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
- ^ hn: Nagybecskerektől nem messze van Szentmihály. Magyar Szó, 2008 december 2.
- ^ Kecskés István: Ősszögedi kertészfajta magyarok között. Magyar Szó, 2006 március 2.
- ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
- ^ Kecskés István: Tizenegy elsős Nagybecskereken. Magyar Szó, 2011. május 25.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b c Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ Préc István: Szentmihály. Hét Nap, 2002. szeptember 25.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
