Magyarittabé
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Нови Итебеј
Novi Itebej
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | 
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Bégaszentgyörgy |
| Rang | Falu |
| Terület | 22,2 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23236 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Magyarittabé, régebben Alsóittebe (szerbül Нови Итебеј / Novi Itebej) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében, Bégaszentgyörgy községben fekszik a Béga folyó és a Béga-csatorna között. Nagybecskerek várostól keletre, közúton 37 km-re található. A település tőszomszédságában (100 méterre észak-keltre) van Szerbittabé település.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1991-ben 1521 lakosából 1325 magyar, 70 jugo., 62 szerb, 45 cigány[1]
- 2002-ben 1315 lakosából 1077 magyar, 103 szerb, 54 cigány[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Első írásos említése 1219-ből származik Withubu néven. Később 1222-ben, majd 1334-ben találkozunk a település nevével Keve vármegyében Itebőként feltüntetve.
Az „ittabé” névelem már újabb keletű népi etimologizálás terméke („Itt a bé!” – a B jelzésű cövek, amely a monda szerint a falu alapításakor a település egyik sarkát volt hivatott jelölni), s mint ilyen teljesen hagyománytalan e település névváltozatainak sorában.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A középkor
A történelmi adatok szerint Ittebe és környéke már az őskorban, az ókorban és a középkorban is lakott terület volt. Első írásos említése 1219-ből származik. A hajdani Keve vármegye egyetlen ismert egyházi intézménye az ittebei bencés prépostság volt. Más iratokban ezen intézményt a „legszentebb Megváltóról nevezett előbb bencés, utóbb világi prépostságnak és társas káptalannak” jelölik.[2] Györffy György szerint ezen apátság ellen 1219-ben a csanádi püspök hamis pénzverés miatt eljárást indíttatott, és 1221-ben pápai engedéllyel és pártfogással társas káptalanná szervezte át. Az itt lakó „fekete barátok” a szerzetesi szabályokkal, de legfőképpen a keresztyén erkölcsökkel mit sem törődvén, egyéb kihágásokon kívül arra is vetemedtek, hogy az egyház ékszereiből pénzt csináltak. E célra beolvasztották a szent kelyheket, kereszteket, edényeket és más egyházi kincseket. A pénzverés és a prépostság javainak eltékozlása után a szerzetesek megszöktek a kolostorból.[3] Ez a település, mely eredetileg a Withubu (Ittöbö) nevet viselte, a törökdúlás áldozata lett a XVI. században.
1222-ben, majd 1334-ben találkozunk a település nevével Keve vármegyében Itebőként feltüntetve. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel ekkor mint a torontáli főesperességhez tartozó falu, s adatokkal is szolgált a település lakosságának életszínvonaláról. Az oklevelek nyomán a helység legrégibb ismert birtokosa a Karthali család. Róbert Károly 1319-ben Tamás illyédi castellanusnak és testvérének, Kharthali Etelének adományozta Keve vármegyében Ithebew, Szentgyörgy, Udvarnok, Harumdersk és Vida falvakat.
A XV. században az Itebői család birtoka. E család tagjai közül 1411-ben Ittebői István fia János, László fia György, Mihály fia Péter, 1456-ban Ittebői György, Tamás és Pál ittebei birtokosokként szerepelnek, Szilágyi Mihálynak Maxond, Szőlős és Hercsekös helységekbe történt beiktatása alkalmával 1466-ban Ittebői Ethele György fiai Dancs és Miklós ellen főbenjáró ítéletet eszközöltek ki. 1499-ben Ittebői Ethele Andrást mint királyi embert, bizonyos hatalmaskodás miatt támadt perben vizsgálatra küldték ki.
[szerkesztés] A török után – telepítések
A török hódoltság alatt magyar lakosai kivesztek; helyükbe szerbek telepedtek, akik az egész hódoltságot végig küzdötték. Az 1723–25. években gróf Mercy Claudius Florimund tábornok készítette térképeken a részben lakott helyek között találjuk feltüntetve.
Miután 1781-ben sor került a kincstári birtokok eladására, a terület Kiss Izsák tulajdonába került. Ebben az időben Szerbittabét szerb ajkú telepesek lakták akik elégedetlenek voltak az új földesúrral, úgyszintén a környező települések jobbágyai is. Lázadások törtek ki, amelyeket katonai beavatkozással igyekeztek elfojtani. A szerbittabéiek egy része 1783–1784 között a határőrvidékre vándorolt. A földesúrnak a föld megművelésére azonban munkaerőre volt szüksége, ezért 1786-ban Békésről és a környező településekről református magyarokat telepített ide, akik közvetlenül Szerbittebe mellett új települést alapítottak Magyarittebe néven.
Az 1800-as évek elején kisebb számú katolikus magyar is érkezett a településre, akik szegedi gyökerűek voltak.[4]
[szerkesztés] A 19.–20. század
Egy évvel a letelepedés után Boros István prédikátor Ittebbére jött, s az ő nevéhez fűződik az első református gyülekezet és a prebistérium megalapítása. A templomukat 1861-ben kezdték építeni és 1866-ban fejezték be.[5] A templom román stílusban épült, ami a toronyrészen látható a legjobban. 1939-ben a tornyot renoválni kellett, az új már gót stílusban épült föl. 1963-ban leégett, a tervrajz szerint szintén gót stílusban újjáépítették, 2001-ben pedig visszakerült az eredeti román stílusban épült toronytető. A templom 744 ülőhelyes, 105 éves a 12 regiszteres temesvári orgonája, és csaknem 100 éves a toronyóra.
1831-ben kolera járvány pusztította a lakosokat. 1848-ig a Kiss család, legutoljára Kiss Ernő honvédtábornok volt a helység földesura.
A szabadságharc alatt kiéleződött etnikai villongások nyomán, mikor is szerb csapatok dúlták e vidéket, a falu lakossága a magyar kormány parancsa szerint 1849. január 19-én elmenekült túl a Maros folyamon lakó magyar testvéreikhez (Makóra, Hódmezővásárhelyre és Nagymajlátra). – Ez „Sára-napi szaladásként” maradt fenn a lakosság szájhagyományában, mivelhogy a menekülés Sára-napkor kezdődött. – A szerb felkelők, kevéssel ezután az egész falut felprédálták és ekkor pusztultak el a református egyház anyakönyvei is.
A menekülők csak 1849 tavaszán tértek vissza; ekkor azonban a kolera szedte közölük áldozatait. Három hónap alatt 132-en haltak el benne.
Kossuth Lajos mellszobra az egyedüli emlékmű, ami az ősökről maradt. A templom mellett áll, arccal az anyaország felé. A szobrot 1904. május 14-én ünnepélyes keretek között leplezték le, azóta a falu jelképe és a vajdaságban megmaradt két Kossuth-szobor egyike (a másik Bácskossuthfalván található).
[szerkesztés] Történelmi települések
A középkori Ittebő vidékén találjuk Denkefalva helységet, mely Keve vármegyéhez tartozott. E helységről már az 1370–1412. évi oklevelek is megemlékeznek.
Ugyancsak e tájon fekhetett Derzsok (Háromderzsok) helység is, melyről az 1319–1412. évekből vannak adatok.
Az 1723–25. évi térképen Deska helységet Ittebe mellett délnyugatra találjuk. Továbbá e tájon találjuk a középkorban Királytava, Perjés és Szőkefalva helységeket, melyekről az 1370–1412. években kelt oklevelek emlékeznek meg. E három utóbbi helység eredetileg az Ittebei családé volt; 1412-ben azonban e család és a Maczedóniaiak között támadt perben az említett helységeket a nádor a Maczedóniaiaknak ítélte oda.
[szerkesztés] Képek
A református templom tornya
A templom orgonája
A templom szószéke
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Erdősi Loc Valéria: Hármas jubileum, három kívánság. Családi kör hetilap, 2006. augusztus 17.
- Kiss Nándor: Magyarittabé története. 2001.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Révay Nagy Lexikona XIII. kötet, Budapest, Révai testvérek Irodalmi Int. R. T. 1915.
- ^ Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest 1987. 310. o.
- ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ Az első templom 1795-ben földből készült és egy árvíz mosta el. A második templom fából épült, s tűzvészben égett le.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
