Kölpény

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról

Kölpény (szerbül Кулпин / Kulpin, szlovákul Kulpín) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében helyezkedik el, Petrőc községben, az ú.n. kis római sáncok mellet.

Tartalomjegyzék 1 Népessége 2 Nevének eredete 3 Története 3.1 A középkor 3.2 A török idők 3.3 18.–19.-század 3.4 20. század 4 Történelmi települések 4.1 Alpár 4.2 Boron 4.3 Szentmihály, Egres, Kercsmény, Réfalu 5 Képek 5.1 Templomok 5.2 Kastélyok 5.3 Középületek 5.4 Szlovák népviselet 6 Forrás

[szerkesztés] Népessége

• 1822-ben 1528 lakosából 1036 ortodox, 462 evangélikus, 30 római katolikus lakosa volt
• 1891: 3194 szlovák és szerb lakos^[1]
• 1900-ban 3159 lakosából 1848 szlovák, 1066 szerb, 185 német, 57 magyar
• 1961: 3742
• 1971: 3312
• 1981: 3226
• 1991-ben 3203 lakosából 2384 szlovák, 566 szerb, 137 jugoszláv, 41 cigány, 32 horvát, 9 magyar^[2]
• 2002-ben 2976 lakosából 2116 szlovák 2116, 636 szerb, 43 jugoszláv, 38 cigány, 21 horvát, 8 magyar^[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

A középkorban Kwlpy, Kurpee, majd a török kódoltság után megjelenik a Kulpin névalak is. Neve Kölpön vitéz nevéből alakult ki.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A középkor

A település Bácska legrégibb helységeinek egyike. Anonymus szerint korában már virágzó telep lehetett, mert bizonyára a névhasonlóság alapján fűzi ehhez az ősi Kölpön vitéznek nevét, amikor a 41. fejezetben azt írja, hogy Árpád Csongrádról Titelig és a szalánkeméni révig jött s az egész Tisza és Duna alján lakó népet meghódította.

„

Innen megindúlva, a bodrogi részekre jutának és a Vajas folyó mellett tábort ütének és azon részeken a vezér nagy földet ada minden lakosaival együtt Tasnak Lél atyjának és anyai nagybátyjának, Kölpön-nek, Botond atyjának.

”

Az eddig ismert oklevelekben a helység legelőször 1345-ben, majd 1348-ban fordul elő (aligha nem hibásan) Kurpee névalakban, 1418 és 1442-ben pedig Kwlpy alakban, bács-vármegyei helységként. Ez még IV. Béla király adományozásával került a Csák nemzetségből származó Pós (Pows) fia, Pósfi Ugrin őseinek birtokába.
Az említett 1345. évben pedig a kövi káptalan február 28-án kelt bizonyságlevele szerint, e Pósfi Ugrinnak fia, Miklós mester, a helységnek az ő ősei után bírt 1/3 részét, amely délről nyugatra terjedt, minden haszonélvezettel együtt, bizonyos Mihály fiának comes Stephanusnak, aki egyszersmind Miklósnak Újlak nevű városában a bírói tisztet is viselte, régi hű szolgálati elismeréséül örök időre adományozta. – A helységben akkor Minden Szentek tiszteletére épült templom is volt.

A helység két másik harmadrészét akkor 1345-ben, Alpári Pongrác fiai Bertalan, István és Demeter bírták. 1418-ban az egész helység Ujlaki Imre birtokában volt. 1442-ben Ujlaky Miklós erdélyi vajda, macsói bán, székely és temesi gróf intézkedett e helységről.
Az említett évben a fehérvári káptalan június 28-án kelt bizonysága szerint, Ujlaky Miklós a káptalan előtt kijelentette, hogy Kwlpy birtokát, amely előbb Újlak városához tartozott, ugyanazon város lelkészének Thehnyei Balázsnak s általa László testvérének, továbbá Jakab, Mihály, másik Jakab és Simon unokaöccseinek s azok örököseinek adományozza.

[szerkesztés] A török idők

A török korban a magyar lakosság elhagyta a települést, helyüket szerbek foglalták el; neve is ekkor változott át Kulpin-ra. A török defterek szerint 1554-ben 3 ház, 1570 körül 6 ház, 1590-ben 20 adózó ház, vagy család volt itt.

A török korszak végével Kulpin is pusztává lett, melyet később a palánkai határőri katonaság foglalt el. 1718-ban Kulpin puszta az új Bodrog vármegyéhez tartozott. Ez időben, 1722-ben, egyházi összeírás szerint, 105 ház, vagy család lakott kint a pusztán.

[szerkesztés] 18.–19.-század

1737-ben Kulpin puszta az illoki báró Bernyakovicsnéé volt. 1745 július 10-én Mária Terézia Kulpin pusztát, melynek lakossága nagyrészt Oroszországba vándorolt, a Vucskovics testvéreknek adományozta, akik 1737-ben jöttek be Hercegovinából. – A Vucskovics család tagjai később a Stratimirovics nevet vették fel. A család hamarosan 200 szerbet telepített be, majd 1745-ben megalapították a pravoszláv parókiát és az iskolát.

A szlovákok érkezéséről nincs pontos információ, de egy 1758-as okirat már említi őket.

Kölpény 1772-ben nyerte el mostani arculatát a település. Ekkor egész határát újra felmérték és rendezték.

A falu 1826-ban is a Stratimirovics családé volt, akik két kastélyt is építtetett. A harmincas években a kulpini uradalom nagy részét megvette id. Szemző János a Stratimirovics családtól, és a település jövőbeni fejlődésére is nagy hatással volt.

A község régi pecsétje 1752-ből való. 1821-ben megalakult az evangélikus anyaegyház, 1879-ben pedig felépült templomuk. A neoromán stílusú templom 15 méter széles, és 31 méter hosszú. Az ortodoxok 1809 és 1813 között építették templomukat, aminek ikonosztázát Jovan Kljajić vajdasági mester festette.

[szerkesztés] 20. század

Kölpény 1918-ig Bács vármegye Újvidéki járásához tartozott; a háború után az új szerb állam része lett.

1941-ben Bácskával együtt újra Magyarországhoz került, de csak pár évig; 1945 október 14.-én bevonultak a partizán csapatok, és valamivel később Jugoszláviához került.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Alpár

Alpár a mohácsi vész előtt virágzó község lehetett. Szent-Kozma és Demjén tiszteletére szentelt templomáról már 1345-ben van okleveles emlékünk. Első nyomára 1341-ben akadunk, a budai káptalan jelentésében, melyet az országbíró rendeletére a garamszentbenedeki apátság, a titeli apátság és Szeri Pósa között vitás Alpár nevű birtokban tartott határjárásról tesz. 1393-ban Alpal néven említik.

Több nemes család volt itt birtokos és részben innen származónak vallotta magát. Így elsősorban az Alpári család, amelynek névadó községe volt; egy 1345. évi följegyzés szerint Alpári Pongrác fiainak van itt birtoka, melyet 1348-ban Ujlaki Miklós szerzett meg. 1422-ben az Alpáriak, a Bodrogiakkal együtt, jogot tartanak a birtokhoz. Ugyanez évbeli oklevelek azonban más családokat is említenek, amelyeknek vagy ez időben, vagy korábban birtokuk lehetett itt; ezek a Berki, Ihos, Nyíri családok; mindegyikének alpári volt az előneve.
1441-ben része volt itt a titeli káptalannak; 1448-ban újból beiktatták.

A török defterek a bácsi nahijében említik a községet, 1554-ben három, 1570-ben öt és 1590-ben huszonnégy adózó házzal.

1655-ben gróf Wesselényi Ádámot vezették be a falu birtokosának; 1718-ban pedig a futaki uradalomhoz tartozott, melyet 1731-ben gróf Gavriányi Frigyes Lőrincz nyert királyi adományul. 1715-ben négy adófizető volt itt, 1722-ben pedig 17 gazda.

[szerkesztés] Boron

Kölpény táján volt Boron község is. Az 1522. évi megyei dézsmalajstrom emlékezik meg ilyen nevű faluról. A török hódoltság korában is találkozunk a nevével, de már akkor elhagyott hely (desertum) volt. Egy 1656. évi oklevél szerint Gbelányi Miklós és Mihalek Miklós kapták adományképpen; de más oklevél szerint már 1681-ben a lévai vár uradalmaihoz csatolták. Az 1690. évi török határjárási térképen pusztaként szerepel, Csurog fölött. Az 1718-iki Hóman-féle térkép a Tisza mellé, Csurog és Földvár közé helyezi Boronya névvel. Az 1738. és 1756. évi pestis alkalmával őrhely volt, szintén Csurog fölött.

[szerkesztés] Szentmihály, Egres, Kercsmény, Réfalu

Itt valahol fekhetett az elpusztult Szent-Mihály is, mely a XV. század elején a Bellyéni családé volt, de 1410-ben leányágon a Szilágyiakra szállt. 1424-ben birtokos itt a Keresztúri család, majd 1479-ben a Petykei család is. Később 1480 táján a Vingarti Geréb család lett az ura. – A Szent-Mihályi Szőke család, mely 1480-ban szerepel, innen veszi előnevét.

E tájon feküdt Egres is, a titeli prépostság birtoka. 1432-ben az Egresi család nevében, majd 1506-ban az Egresi Porkoláb és az Idecski család előneveként szerepel.

Kercsmény falu is e tájon lehetett. Birtokviszonyait nem ismerjük, de 1380-ban már említve van a Kercsményi család. 1479-ben birtoka van itt a Szákai családnak.

E tájon volt valahol Réfalu is, mely 1445-ben Ujlaki Miklósé volt, ki ekkortájt osztályos testvérekül fogadta el a Czillei grófokat.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Templomok

• 

  Az evangélikus templom

• 
• 

  A evangélikus templom belülről

• 

  Az ortodox templom

• 

[szerkesztés] Kastélyok

• 

  A kis Stratimirovics kastély

• 
• 
• 

  A nagy Stratimirovics kastély

• 

[szerkesztés] Középületek

• 

  Ré

• 

  Megőrzött gőzép

[szerkesztés] Szlovák népviselet

• 
• 
• 
• 

[szerkesztés] Forrás

• (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.

A Vajdaság Autonóm Tartomány közigazgatása Városok Újvidék (Újvidék • Pétervárad) • Pancsova • Zombor • Szávaszentdemeter • Szabadka • Nagybecskerek Dél-Bácskai körzet Bács • Belcsény • Karlóca • Óbecse • Palánka • Petrőc • Szenttamás • Temerin • Titel • Újvidék • Verbász • Zsablya Dél-Bánsági körzet Alibunár • Antalfalva • Fehértemplom • Kevevára • Ópáva • Pancsova • Versec • Zichyfalva Észak-Bácskai körzet Kishegyes • Szabadka • Topolya Észak-Bánsági körzet Ada • Csóka • Magyarkanizsa Nagykikinda • Törökkanizsa • Zenta Közép-Bánsági körzet Bégaszentgyörgy • Magyarcsernye • Nagybecskerek • Szécsány • Törökbecse Nyugat-Bácskai körzet Apatin • Hódság • Kúla • Zombor Szerémségi körzet Ingyia • Ópázova • Pecsince Ruma • Sid • Szávaszentdemeter • Ürög

A magyar népesség helyzete a Vajdaságban Abszolút és relatív többségű magyar települések (2002) Szabadka község Szabadka • Palics • Hajdújárás • Bácsszőlős • Ludas • Csantavér • Zentaörs • Kelebia Topolya község Topolya • Bajsa • Pacsér • Bácskossuthfalva • Bogaras • Völgypart • Brazília • Gunaras • Kavilló • Pobeda • Zentagunaras • Zobnatica Kishegyes község Kishegyes • Bácsfeketehegy Magyarkanizsa község Magyarkanizsa • Adorján • Völgyes • Horgos • Kispiac • Kishomok • Martonos • Újfalu • Orom • Tóthfalu • Oromhegyes • Ilonafalu Zenta község Zenta • Felsőhegy • Bogaras • Tornyos • Kevi Ada község Ada • Mohol • Törökfalu • Völgypart • Valkaisor Óbecse község Óbecse • Bácsföldvár • Péterréve • Mileševo Csóka község Csóka • Padé • Hódegyháza • Kanizsamonostor • Egyházaskér • Feketetó Nagykikinda község Szaján Magyarcsernye község Magyarcsernye • Tóba Bégaszentgyörgy község Torda • Tamásfalva • Magyarittabé Nagybecskerek község Magyarszentmihály • Lukácsfalva Szécsány község Káptalanfalva Antalfalva község Torontálvásárhely Zichyfalva község Ürményháza Versec község Fejértelep Fehértemplom község Udvarszállás Kevevára község Székelykeve • Emánueltelep Pancsova község Sándoregyháza Ürög község Satrinca • Dobradó Hódság község Gombos Zombor község Doroszló • Bácsgyulafalva • Bezdán • Nemesmilitics Apatin község Kupuszina • Szilágyi Törökkanizsa község Magyarmajdány • Rábé 5000 magyar lakosnál nagyobb községek (2002) 20.000 < Szabadka község (57.092 - 38,47%) • Magyarkanizsa község (23.802 - 86,52%) • Topolya község (22.543 - 58,94%) • Zenta község (20.587 - 80,51%) • Óbecse község (20.048 - 48,83%) 10.000 < Újvidék község (15.687 - 5,24%) • Ada község (14.558 - 76,64%) • Nagybecskerek község (14.211 - 10,76%) • Zombor község (12.386 - 12,73%) 5000 < Nagykikinda község (8607 - 12,84%) • Temerin község (8341 - 29,49%) • Kishegyes község (7546 - 55,92%) • Csóka község (7133 - 51,56%) • Törökbecse község (5177 - 19,22%) Újvidék, Nagybecskerek, Zombor, Kikinda, Temerin és Törökbecse községekben a magyarok főként a községi központokban élnek. 20% fölötti magyar lakosságú települések Lásd: 20% fölötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban 10%-20% közötti magyar lakosságú települések Lásd: 10%-20% közötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban

A Dél-Bácskai körzet közigazgatása Bács község Bács • Bácsújfalu (Szelencse) • Bácsújlak • Bogyán • Palona • Vajszka Belcsény község Bánostor • Belcsény (Beocsin) • Cserög • Dombó (Rakovác) • Garáb • Lug • Sviloš • Szuszek Karlóca község Karlóca Óbecse község Bácsföldvár • Csikériapuszta • Kutaspuszta (Mileševo) • Drea1 • Óbecse • Pecesor1 • Péterréve Palánka község Bácstóváros • Bélamajor • Boróc • Dunabökény • Dunacséb • Füzegy • Nyest • Palánka • Parrag • Pincéd • Szépliget • Szilbács • Úrszentiván • Wekerlefalva Petrőc község Bulkeszi • Dunagálos • Kölpény • Petrőc Szenttamás község Nádalja • Szenttamás • Turja Temerin község Szőreg • Temerin • Tiszaistvánfalva (Járek) Titel község Dunagárdony • Mozsor • Sajkáslak • Sajkásszentiván • Titel • Tündéres Újvidék község2 Begecs • Csenej • Futak • Kabol • Káty • Kiszács • Piros • Stepanovićevo (Máriamajor) • Tiszakálmánfalva (Budiszava) • Újvidék • Veternik Pétervárad község2 Bakolc (Bukovác) • Kamenica (Kamanc) • Ledince • Óledince • Pétervárad Verbász község Kiskér • Kucora • Ókér • Péklapuszta • Sóvé • Torzsa • Verbász Zsablya község Boldogasszonyfalva • Csúrog • Sajkásgyörgye • Zsablya 1 Nem önálló települések. 2 Formálisan különálló községek.

gi épület