Kiszács
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Кисач
Kisač
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Dél-Bácskai |
| Község | Újvidék |
| Rang | Falu |
| Terület | 26,8 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 21211 |
| Körzethívószám | 021 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Kiszács (szerbül Кисач / Kisač, szlovákul Kysáč) a Dél-Bácskai körzetben,Újvidék községben helyezkedik el. Újvidéktől 16 km-re található. Lakossága 82%-ban szlovák nemzetiségű.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1900.: 4250 lakosa volt; anyanyelv szerint 81 magyar, 58 német, 3953 szlovák, 160 szerb
- 1991-ben 5850 lakosából 5047 szlovák, 442 szerb, 212 jugoszláv, 23 magyar[1]
- 2002-ben 5471 lakosából 4505 szlovák, 650 szerb, 106 jugoszláv, 52 magyar, 33 cigány[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Legrégibb névalakja Alch, Alcs, Ács. Ilyen nevű helység hajdan Bács vármegyében kettő volt: Nagy-Ács (Alch és Nagalch) és Kis-Ács, a mai Kiszács.
1464-ben Kis-Alcz néven szerepel, majd a XVI. században Kis-Ács, Kis Záth, Kaszács néven. Még 1774-ben is megtaláljuk a Kis-Ács alakot. Müller J. 1769. évi térképén a helység Új-Pirosnak, másképen Kiszácsnak van feltüntetve. A XVIII. századtól állandósul Kiszács alak.
[szerkesztés] Története
1464-beni a Garai család birtokaként szerepel Kis-Alcz néven. 1499-ben a település egy része a Szakolyi családé. Az 1522. évi vármegyei dézsmalajstromban Kis-Ács néven tüntetik föl, de már a mai névhez hasonlóan Kis Záth-nak írva. A helységben akkor 14 magyar nevű család lakott. A török defterek is felsorolják 1553/4-ben Kaszács névvel, 10 adózó és 7 nem adózó házzal. A falu később pusztaként került a futaki uradalomba.
Nikolics Izidor történész szerint 1722-ben már szerb egyháza volt, és ehhez 110 ház tartozott, ám állítása kétséges. Annyi bizonyos, hogy Kiszács pusztát csak az 1750-es évek végén telepítette be a futaki uradalom. 1763-ban Kis-Ács néven már mint falu szerepel, és 325 forint hadi-adóval volt megterhelve. 1766-ban 10 oláh telepedett itt le.
1765. május 18-án történt Kiszács és Glozsán új telepítvények lakosságának új úrbéri rendezése a futaki uradalom részéről. 1767-ben Kiszácson csak 39 régi lakos volt.
1773-ban felépült ortodox temploma, ugyanebben az évben evangélikus szlovákok érkeztek a településre, majd 1776–1786 között nagyobb számban telepedtek le. Evangélikus temploma 1795–1796-ban épült, tornya 1799-ben készült el, 1866-ban átalakították és hajóját meghosszabbították.
1848-ban itt vívott győztes csatát Gyulai gyalogezrede a szerb és horvát sereggel; a falu csaknem egészen leégett.
1848. előtt földesurai voltak: Nehem generális, gróf Gabriani, gróf Hadik, gróf Brunszwik családok. A XX. század elején a gróf Chotek családnak volt a faluban a legnagyobb birtoka.
Az I. világháború előtt (1910.) 4607 szlovák és szerb lakosa volt. Nagyközségi jogállással rendelkezett, vasútállomással, postával és távírdával volt ellátva. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott.
A II. világháború alatt visszakerült Magyarországhoz. 1941-ben a kormány 132 bukovinai székely családot telepített Kiszácsra, illetve 42 családot a közeli Tankosićevora, akiknek a háború végén el kellet hagyniuk új otthonukat.[2]
Az 1970-es években az északra található Tankosićevo település Kiszácshoz csatlakozott. Ma Újvidék vonzáskörzetéhez tartozik, lakosai a városba járnak dolgozni.
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Sebestyén Ádám: A bukovinai székelység tegnap és ma. 132. o. Szekszárd, Tolna megyei Könyvtár, 1989. ISBN 96 301 941 04
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
