Nagykikinda
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Кикинда
Kikinda
| A városháza | |
| Hivatalos? | |
| Használatban van? | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Észak-Bánsági |
| Község | Nagykikinda |
| Rang | Község |
| Terület | 189,0 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23300 |
| Körzethívószám | 023 |
| A térképen:
Térkép betöltése… | |
Nagykikinda (szerbül Кикинда / Kikinda, németül Großkikinda) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a román határ közelében. A város a körzet és Nagykikinda község közigazgatási központja is egyben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1948.: 28.743
- 1953.: 29.635
- 1961.: 34.127
- 1971.: 37.691
- 1981.: 41.797
- 1991-ben 43.051 lakosából 30.323 szerb, 5932 magyar, 4445 jugo.[1]
- 2002-ben 41.935 lakosából 31.317 szerb, 5290 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Elnevezése valószínűleg a magyar kökény főnévből ered.
Első írásos említése a XV. század elejéről való Kökényd néven. Ekkor leginkább Ecehida (Ecsehida) településsel együtt említik, mint a környélbeli szállások összefoglaló nevén. 1423-ban Nagkeken néven említi oklevél.
A város nevének ma ismert alakja egy 1718-as térképen jelenik meg először Gross Kikinda formában, de itt lakatlan területként jegyzik.
Szerbül Kikinda / Кикинда, 1947-ig Velika Kikinda.
[szerkesztés] Története
Kikinda és környéke gazdag történelmi lelőhelyekben, amelyek arról tanúskodnak hogy e környék már több mint 2000 év óta lakott település volt. A bolgár birodalom alatt részben avarok lakták.[2]
Miodrag Girić több X–XI. századi temetőt is feltárt Nagykikinda környékén, és jóvoltából sikerült megmenteni több temető rész letét is.[3]
A török hódítások idején lakossága megfogyatkozott, így 1718-ban már mint lakatlan települést jegyzik a térképeken.
[szerkesztés] A török után
A török bánsági kiűzése és a pozsarevárci béke után az 1741-ben feloszlatott Tisza-Marosi Határőrvidék különböző területeiről szerb határőrök települtek ide 1751–1753-ban. Őket követték magyar, német és zsidó telepesek. 1776-tól kezdve Szegedi kirajzású katolikus magyar családok telepedtek le az egyházi anyakönyvek szerint.[4]
1774. november 12.-én Mária Terézia megalapította a Nagykikindai kiváltságos kerületet, melynek székhelye Kikinda lett. Lakói ebben az időben gazdasági és politikai kiváltságokat élvezhettek a Monarchián belül. A kerülethez központon kívül még Szerbkeresztúr, Jozefovo (ma Törökkanizsa része), Homokrév, Karlova, Basahíd, Vranjevo (ma Törökbecse része), Melence, Kumán, és Tiszatarrós települések tartoztak. A Nagykikindai kerület egészen 1870-ig állt fent, mikor is Torontál vármegyéhez csatolták, melynek székhelye Nagybecskerek volt. Kikinda ezzel elvesztette jogainak és jelentőségének nagy részét is.
1848. április 14-én véres szerb népfelkelés volt a városban, melyet Kiss Ernő altábornagy sikeresen levert. 1849. március 23-án itt verte szét Perczel a szerb felkelőket.
[szerkesztés] A szabadságharc után
1849 és 1860 között a közvetlenül Bécsből irányított Szerb Vajdaság és Temesi Bánság területéhez tartozott, majd Torontál vármegyéhez csatolták.
A XIX. század végére Nagyikinda az egyik legnépesebb településsé fejlődött Torontál vármegyében 22000 lakossal. 1857-ben kiépült a Szeged, Kikinda és Temesvári közötti vasút. 1858-ban városi jogokat kapott.
Egészen az első világháborúig Kikindát a gazdasági fellendülés, a városi és a kulturális élet fellendülése jellemezte, így méltán tartották számon a vármegye legszebb városai között. Ebben az időben székhelye volt a járási szolgabírói hivatalnak, egy királyi törvényszéknek, járásbiróságnak, királyi közjegyzőségnek, csendőrszárnya- és szakaszparancsnokságnak, továbbá községi 6 osztályos iskolája, magyar gimnáziuma, felső leányiskolája, kereskedelmi és iparos tanonciskolája és szövőiskolája is volt.[5]
Itt jelent meg a Torontáli Közlöny és a Délvidék című hetilap, és a torontálmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője.
Kereskedelme szintén virágzott, ebből is főleg a gabonakereskedelme, malomipara és marhatenyésztése volt jelentős. Üzleti életét pénz- és hitelintézetei segítették.
Az 1910-es népszámláláskor 26.795 lakosa volt, melyből 14.148 szerb, 5968 magyar és 5855 német.
Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták.
[szerkesztés] A II. világháború
A II. világháború alatt a Bánság többi részével együtt német megszállás alá került (1941.). Zsidó lakosságának nagy részét a Sajmište-i koncentrációs táborba (Belgrád mellet) deportálták.
1944. október 6.-án a szerb és szovjet hadsereg elfoglalta, majd az újonnan alakult Jugoszlávia része lett. 1944. őszén itt működött a szerbek egyik gyűjtőtábora, ahol foglyok százait kínozták és lőtték agyon. A háború után német lakosságát kitelepítették.
1948-ban lakossága 28.070 volt.[6]
[szerkesztés] A 20. század második fele
Az 1960-as évek közepétől egészen az 1980-as évekig Nagykikinda dinamikusan fejlődött. Új gyárak, lakóépületek, szociális intézmények épültek, a város utcáit kikövezték és leaszfaltozták.
1971-ben a városnak már 37.691 lakosa volt.
[szerkesztés] A város szerkezete
A városkép kialakítása a XVIII. század második felére tehető. Egyenes és széles utcák szelik át, melyek a központban találkoznak ahol a város főbb intézményei találhatóak.
[szerkesztés] Gazdasága
A város fő gazdasági megélhetési forrása a mezőgazdaság. Az 598.17 km2 területen búzát, kukoricát, szóját, cukorrépát és egyéb zöldség-, és gyümölcsfélélet termesztenek.
Jugoszlávia felbomlása előtt a vadászat jelentős szerepet játszott Kikinda életében. Számos vadászegyesület alakult melyek a 300 km2-es területen főleg nyúlra, szarvasra és fácánra vadásztak.
[szerkesztés] Közlekedés
Az Oroszlámos-Nagykikinda-Zsombolya vasútvonal, amely a Szeged-Temesvár vonal része, a második legöregebb vasúti pálya Szerbiában. A város továbbá összeköttetésben áll a Szabadka-Belgrád vonallal is. A buszjáratok összekötik a környező településekkel, illetve szerbiai és más európai városokkal is.
A város szélén található a Kikindai Repülőtér, amely kiváló sportolási lehetőséget nyújt.
[szerkesztés] Oktatás
[szerkesztés] Általános iskolák
A városban nyolc általános iskola működik
- Đura Jakšić Általános Iskola
- Fejős Klára Általános Iskola, amelyben magyar nyelven is folyik az oktatás
- Jovan Popović Általános Iskola
- Sveti Sava Általános Iskola, itt magyar és szerb nyelvű az oktatás
- Vuk Karadžić Általános Iskola
- Žarko Zrenjanin Általános Iskola
- 6. October Általános Iskola
- Slobodan Malbaški Általános Iskola, ahol zenei képzés folyik
[szerkesztés] Gimnázium
- Dušan Vasiljev Ginázium, amelyet 1858-ben alapítottak
- Mihajlo Pupin Technikai Iskola.
- Gazdasági és kereskedelmi Szakközépiskola
- Miloš Crnjanski Szakközépiskola
- illetve egy továbbképző iskola a tanárok számára
[szerkesztés] A város látványosságai
[szerkesztés] A szárazmalom
Kikindán található Európa két működőképes szárazmalma közül az egyik (a másik Magyarországon), amely 1899-ben épült, és egészen 1945-ig működött eredeti funkciójában.
Érdekesség hogy 1847-ben a városban 51 malom is működött.
[szerkesztés] A római katolikus templom
A templom építését 1808-ban kezdték és 1811-re fejezték be.
[szerkesztés] Szent Miklós templom
1773-ban emeleték Szent Miklós tiszteletére. Ikonjait Zacharius Orfelin festette szintén 1773-ban. A templomban található freskókat Teodor Ilić Česljar 1790-ben készítette. Az ikonosztáz és a freskók későbarokk stílusúak.
1899-ben a templom új harangokat kapott.
[szerkesztés] Szent Háromság monostor
A monostor a várostól délre található, Melanija Nikolić-Gajčić alapított, 1885 és 1887 között épült fel.
[szerkesztés] Kulturáslis intézmények
[szerkesztés] Múzeum
A múzeum a város főterén található, 1839-ben épült eredetileg a Nagykikinda körzet székházaként. 1946-ban a múzeum és levéltár költözött helyére.
[szerkesztés] Jovan Popović könyvtár
A könyvtár elődjének tekintik az 1845-ben megalakult Čitaonica Srbska-t (Szerb Olvasókör), amelyet 1952-ben Jovan Popovićra neveztek át a város egyik költőjéről.
[szerkesztés] Színház
Nagykikindán az első színjátszó egyesületet németek alapították 1796-ban, majd 1834-ben a szerbek. Modern színjátszás 50 éve működik a városban.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Brane Marijanović: Kikinda: istorija, kultura, sela, privreda, sport, turizam. Novi Sad, Prometej, 2002.
- Jovan M. Pejin: Iz prošlosti Kikinde. Kikinda, Istorijski arhiv & Komuna, 2000.
- Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977.–1982.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Juhani Nagy János: A Honfoglalás előtt és után. Kézirat, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2002.
- ^ Takács Miklós: A középkori régészet a Vajdaságban 1918. és 1987. között. In: Testis temporum, vita memoriae. Ünnepi tanulmányok Pálóczi Horváth András 65. születésnapjára. Studia Caroliensia. A Károli Gáspár Református Egyetem szakfolyóirata. 2006. III.-IV. szám
- ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
- ^ Columbia-Lippincott Gazeteer (1951.) 944. oldal.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
