Kelebia
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Келебија
Kelebija
A katolikus templom
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Észak-Bácskai |
| Község | Szabadka |
| Rang | Falu |
| Terület | km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 24104, 24205 |
| Körzethívószám | 024 |
| A térképen:
Térkép betöltése… | |
Kelebia vagy másnéven Alsókelebia (szerbül Келебија / Kelebija, horvátul Kelebija) a Vajdaság Észak-Bácskai körzetében, Szabadkától pár kilométerre észak-nyugatra, közvetlenül a szerb-magyar határ mentén fekszik. 1978 óta határátkelő köti össze a magyarországi Tompával.
Magyarországon is van egy Kelebia település: az 1920-ban véglegesült új államhatár ugyanis kettévágta a Kelebia-puszta nevű népes tanyavilágot, amit követően a határ mindkét oldalán önálló faluközpont alakult ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1948: 2861
- 1953: 2641
- 1961: 2974
- 1971: 2434
- 1981: 1995
- 1991-ben 1975 lakosából 1267 magyar, 223 szerb, 179 jugo., 132 horvát, 128 bunyevác[1]
- 2002-ben 2168 lakosából 1275 magyar, 367 szerb, 138 horvát, 133 bunyevác, 102 jugo.[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
A község nevének eredetéről több magyarázat ismert. Az első szerint az itt tanyázó pásztornépek adták a sok gólya láttán, a másik a török időkre utal, mely szerint a kelap növény lelőhelyéről kapta (ótörök szó). Ismeret olyan nézet is, amely az elnevezést 1297-ben itt élő Kelyb kun vezér ősi fészkével azonosítja. Ttény, hogy a XV. században már kereskedelmi út vezetett a Kelebi nevű falun, mely Halasszékhez tartozott és kunok lakták.
[szerkesztés] Története
Már 1297-ben oklevélben említik Simon Filins Wasa de Kelyb kun vezért, akinek neve valószínűleg Kelebiára utal.[2] 1526 előtt kun telep és plébánia volt. A török hódoltság alatt elnéptelenedett vidéket (pusztát) a felszabadulás után, 1702-ben csatolták Szabadkához. Egy 1783-as térkép szerint régi, a középkorban is ismert utak haladtak a mai falu területén Baja, Tataháza, Mátéháza, Mélykút és Halas felé. Ezek az utak mentén a XIX. században a tanyák már sorokat alkottak, így alakult ki többek között az Akasztai, Belső, Csajkás, Kertész, Kernyájszky (a mai Szerb), Mácsai sor.
1758-ban templomának romjai még álltak, helyét a ma Templomhegynek nevezett határrész jelzett. Plébániáját báró Rédl Béla 1905-ben alapította. Az istentiszteleteket a bárói kastélyhoz tartozó, neogótikus stílusban épült, 25×8 m térfogatú templomban tartották, amelyet 1863-ban tiszta faragott kőből báró Rédl Béla építtetett, 1892-ben nagyobbíttatott.
1882. decemberében átadták a Pest-Zimony vasútvonalat. Az új vasút építésével együtt báró Redl Béla állomást is építetett, melynek – noha a szomszédos tompai legelők területén feküdt – az áldozatkész adományozó kastélyáról a Kelebia nevet kapta. Így került a vasútállomás személyzete, mint első telepesek Kelebiára.
Szabadka város a közóhajnak engedve 1893-ban árverésen áruba bocsátott a vasút mindkét oldalán egy-egy keskeny földsávot. A vevők – többnyire a város intelligenciája – a sivár homokon alkalmazott szőlő- és gyümölcs termelési kultúrával messze vidéken ismert sikereket értek el, s közben nyaralók, présházak, munkáslakások épültek, és az eddig elhagyott, rideg terület lassan benépesedett. A XX. század elején Szabadka virágoskertjének nevezték Kelebiát.
Az alsókelebiai tanyák a XX. század közepére váltak összefüggő településsé. 1937-re elkészült a népes tanyavilág számára épített új, impozánsabb katolikus templom. A templom felszentelése felgyorsította a faluképződést, ugyanis a távoli szállások helyett sokan inkább a templom közelében építették fel családi házukat. A templom Molczer Károly tervei alapján készült Lajčo Gršić kivitelezésében. Ünnepe az Apostolok küldetése napján, július 15-én van.[3]
Az I. világháború után a kettévágott tanyacsoport déli része az SZHSZ királyság része lett, így a határ mindkét oldalán önálló faluközpont alakult ki Kelebia néven.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Várostörténeti kronológia. Szabadka. Összeállította: Hegedűs Attila
- ^ K.N.: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Hét Nap, 2008. január 30.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||

