Küllőd

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról

Küllőd (szerbül Колут / Kolut, németül Ringdorf) Bácska északnyugati területén helyezkedik el Zombor községben, Bezdán és Béreg szomszédságában nem mesze a Dunától. Keletről a Plazović folyócska határolja. Határában nagy mocsaras területek találhatók (294 hektár); a település 83–94 méter tengerszint fölötti magasságban fekszik.

Tartalomjegyzék 1 Népessége 2 Nevének eredete 3 Története 3.1 13–14. század 3.2 15.–17. század 3.3 18. század 3.4 19.–20. század 4 A templom 4.1 Története 4.1.1 A templom méretei 5 Történelmi települések 5.1 Békavár 5.2 Csente 5.3 További falvak 6 Képek 7 Forrás

[szerkesztés] Népessége

• 1900-ban 2748 lakosából 2662 német, 71 magyar
• 1907: 2829 német
• 1942: 2327 német
• 1944–46: a német lakosságot deportálják
• 1993: 1866 lakos (51 r.k., a többi zömében szerb ortodox)
• 1991-ben 1710 lakosából 1214 szerb, 293 jugo., 137 horvát, 29 magyar^[1]
• 2002-ben 1710 lakos ebből 1359 szerb, 133 jugo., 128 horvát, 28 magyar^[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A település első említése 1261-ből való, előző neve Kollut volt. Nevét az oklevelek Külünd, Kylynd, Bel-Kulud, Kywlewd, Keled alakokban írták.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] 13–14. század

A település első említése 1261-ből való, előző neve Kollut volt. Nevét az oklevelek Külünd, Kylynd , Bel-Kulud, Kywlewd, Keled alakokban írták. Birtokosa a Kilod család volt. 1305-ben Batand Filius comitis Bulgár de Kulud a szomszédos Battyán-ban magához váltja Pathe fiainak részbirtokait. 1330-ban mint Kulund említik, majd később Bel–Kulund ként. 1364-ben Péterfi Tamás fia János birtokos volt Belkulud-on. 1374 körül a helység Kylyud néven szerepel.

[szerkesztés] 15.–17. század

1412-ben Garai nádor ítélőlevelében többek között Treutul Miklós birtokaként van említve. 1416-ban Kylywd birtokosa a fehérvári káptalan. 1435-ben Lévai Cseh Péter macsói bán volt Kylivod birtokosa. 1436-ban Marchiai Szent Jakab itt prédikált.

1456-ban Kapisztrán Szt János kísérői itt is toboroztak kereszteseket a törökök ellen, majd Kapisztrán innen indult el a Dunán Nándorfehérvár felé. 1466-ban Cseh Péter fia László birtokaként említik Belkulu néven. 1482-ben Kewlwd már erődként szerepel, ekkor a Győr nemzetséghez tartozó Geszthy-család birtoka volt. Támogatásukkal már 1430 körül ferences kolostor épült a településen. 1483-ban Geszti Mihálynak Kis Mihály nevű békavár-i várnagya megtámadta a gyűlésbe menő Bodrog vármegyei alispánt. E két utóbbi adatból kitűnik, hogy Békavár és Kollut (Küllőd) azonosak. A község határában most is van Békavár nevű dűlő, melyet a falu német lakosai Schlossriegelnek neveztek. E várban volt a ferencesrendiek kolostora is, mely 1526-ban elpusztult.

1503-ban Cseh Zsigmond zálogba adja Kis-Kewleud, Nagy-Kewleud nevű birtokait mostoha apjának Haraszti Ferencnek. 1516-ban az újlaki kusztódiához tartozott. Az 1520. évi tizedjegyzékben Bodrog és Udvard mellett fel van sorolva Kyskwlwd. Az 1552. évi jegyzékben Kis- és Nagy-Kwlwd együtt vannak felsorolva.
1526-ban Tomori Pál és Török Bálint a Dunán itt kelnek át, hogy csatlakozzanak a királyi sereghez. A törökök elpusztították. Egyes feltételezések szerint itt keltek át Mohácsra menet.

1529-ben mikor a török Mohácshoz közeledik, Szapolyai János Küllődnél kel át a Duna vizén, és a mohácsi síkon találkozik a török haddal. Ekkor Szapolyai János birtokolta. 1541-re újra a török hatalmába jutott. 1560-ban Dobó István erdélyi vajda, a lévai vár tartozéka gyanánt Cseh Péter Bodrog megyei birtokai között: Kis- és Nagy-Külödöt kéri a királytól. Az előbbi adatok szerint Küllőt három külön helységből állott: Kis-, Nagy- és Belkollútból. A török defterekben csak egy Kollút helység szerepel, és pedig 1554-ben 6, 1570-ben 38 és 1590-ben 81 adózó házzal. Az 1579. évi defterek a zombori nahijébe sorolják a várost, Kis-Kolút pusztát, Kecsenét, Vadkát.
Krekvitz 1685. évi térképe Dávotháza alatt jelzi Kylokot.

1688-ban a császári sereg Szekcsőnél a Dunán átkelve július 6-án ide ért. A török uralom végére a település lakossága megfogyatkozott, Bács megye 1699. évi összeírásakor csak tizenhat gazdát találtak itt.

[szerkesztés] 18. század

A későbbi adóösszeírásokban is szegényesen szerepel. Így 1715-ben csak 10, 1722-ben 15 adófizetője volt. Ugyancsak a falu szegénységére vall az az adat is, mely szerint 1724-ben Kolluton csak vesszőből font templom volt. 1752-ben Arad megyéből 12 pár szegény család telepedett itt le. A plébániát 1754-ben alapították, és ekkortól vezetnek itt anyakönyvet is. Templomát 1825-ben emeleték a régi romjai helyén a falu központjában. Névadója Keresztelő Szent János.

1756-ban alakult ki Új-Kollut német telep. Cothmann 1763-ban szintén hozott ide német telepeseket, úgy hogy már 200 ház épült itt fel csupa német telepesekkel, közvetlen a katolikus szerbektől lakott régi Küllőd mellett. – Mindössze csak egy utca választotta el őket egymástól. A község határa is közös volt, a németek azonban külön még Godecsova pusztát is bérbevették.

Az 1768. évi kamarai térkép Kolluthoz közel, északnyugatra, mocsáros helyen Békavárat, északkeletre Kianovo erdőt, a falu alatt pedig Lenistyesziget nevű közlegelőt tünteti fel. 1772 július 2-án történt meg az úrbéri rendezése. A község legrégibb pecsétje 1744-ből való.

[szerkesztés] 19.–20. század

Kegyura 1880-ban a Pénzügyminisztérium. 1925-ben téglagyár épült a településen.

A második világháborúban 1944–1946 között teljes német lakosságát deportálták Németországba. A háború után 436 telepes család költözik a faluba Likából és Gorski Kotarból. A világháború után, főleg a magyar határhoz közel fekvő település etnikai arányainak megváltoztatása végett 436 horvátországi szerb családot telepítettek a faluba, elsősorban Lika és Gorski kotar vidékekről. A falut ma főképp ezeknek a családoknak az utódai lakják.

[szerkesztés] A templom

A falu központjában áll a katasztrofális állapotban lévő Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templom ami az 1940-es évek végére tulajdonképpen hívek nélkül maradt a német lakosság deportálása miatt, alig maradt néhány horvát és magyar hívője akik az 1960-as évek végéig hallgattak itt szentmiseket. 1967–68-ban véglegesen bezárták a templomot és azóta nem tartja karban senki. Az 1990-es évek elején még csak belsőleg volt katasztrofális állapotban, most már külsőleg is. A 2000-es évek elején beszakadt a templom szentélye, 2003–2004-re az egész tetőszerkezet beomlott és a torony is nagyon megrongálódott, közveszélyessé vált.

[szerkesztés] Története

A plébániát 1754-ben alapították. A templom névadója: Keresztelő Szent János. A templomot 1825-ben emelték a régi romok helyén. 1925-ben felújították majd kifestették. 1960-ban kijavították a háborús károkat. 1967–68-óta nem tartanak benne istentiszteletet.

[szerkesztés] A templom méretei

• Hossza: 36 méter
• Szélessége: 12 m éter
• A felújítás óta a torony magassága nincs lemérve.
• Egy harangja van, régi harangjai a világháborúk áldozatai lettek.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Békavár

Küllőd határában, a falutól északra a Duna ártéri rétjei található a hajdani Békavár község helye, mely az 1768-as térképen még szerepelt, a castrum Bekavár romjairól Csánki Dezső is megemlékezik.Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
Okleveles nyomok szerint a küllődi várral azonos, melyet 1482-ben Geszti Mihály uralt, a várnagya pedig Kis Mihály volt. A hagyomány szerint ez a vár a dunántúli Kiskőszeg hegyi várral lánccal volt összekötve, hogy a Dunán megállítsák a hajókat.

[szerkesztés] Csente

A Duna mentén, Küllőd vidékén, feküdt egy Csente nevű falu is, melynek első uraiként Albert fiát Pált és Gergely fiát Mihályt ismerjük a XIV. század elején. Mihály fiának, Péternek is volt itt birtoka, de azt elvesztette. Csente falu azonban csakhamar uratlanná vált, földesurainak nem volt örököse, és ekkor 1333-ban Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta, akit 1335-ban be is iktattak itt. 1339-ben Csókafői Tamás és testvére Pető, szerepelnek csentei birtokosokként. A XIV. század második felében már igen jelentős helység volt Csente, melyet Bodrog vármegye azon három helysége közé soroztak, ahol a nyilvános idézések végeztettek. A XV. század elején a Treuteleket is birtokban találjuk itt (1412.), de ugyanez időtájt a Lévai Csehek kezén találjuk a falut (1422-ben). A Lévai Cseheket 1427-ben Zsigmond király is megerősítette a birtokukban.

Mátyás király alatt a Guthi Országhok lépnek fel követeléssel a birtok iránt, hivatkozva arra, hogy a Lévai Csehekkel örökösödési szerződést kötöttek. Ez az adat ellentmond azonban az 1504-ből való följegyzésnek, mely szerint Csente akkor még a Cseh Zsigmond birtoka volt. 1560-ban a lévai várhoz tartozó Csente falut elkéri Ferdinánd királytól Dobó István. A helység utolsó említését 1590-ben találjuk, amikor 17 adózó házát sorolják fel a török defterek.

[szerkesztés] További falvak

Ezeken kívül még négy falu volt hajdan e tájon. Ezek Szent-Demeter, melyet 1464-ben a Mikei család a Dobai Szilágyiaknak enged át. 1431-ben a Velcz, 1464-ben a Kemény és a Sándor családok előnevében szerepel.

Odvard 1455-ben van említve, mikor itt Nagyvölgyi Lászlót birtokba iktatják.

Negven 1422-ben a Lévai Cseh család birtoka, melyben 5 évvel később Zsigmond király is megerősíti a családot.

Kecskés 1346-ban a Hájszentlőrinci prépostság birtoka volt, melyre 1470-ben a Csapi család is igényt tartott.

[szerkesztés] Képek

• 

  A főutca

• 

  A templom

• 

[szerkesztés] Forrás

• (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.

A Vajdaság Autonóm Tartomány közigazgatása Városok Újvidék (Újvidék • Pétervárad) • Pancsova • Zombor • Szávaszentdemeter • Szabadka • Nagybecskerek Dél-Bácskai körzet Bács • Belcsény • Karlóca • Óbecse • Palánka • Petrőc • Szenttamás • Temerin • Titel • Újvidék • Verbász • Zsablya Dél-Bánsági körzet Alibunár • Antalfalva • Fehértemplom • Kevevára • Ópáva • Pancsova • Versec • Zichyfalva Észak-Bácskai körzet Kishegyes • Szabadka • Topolya Észak-Bánsági körzet Ada • Csóka • Magyarkanizsa Nagykikinda • Törökkanizsa • Zenta Közép-Bánsági körzet Bégaszentgyörgy • Magyarcsernye • Nagybecskerek • Szécsány • Törökbecse Nyugat-Bácskai körzet Apatin • Hódság • Kúla • Zombor Szerémségi körzet Ingyia • Ópázova • Pecsince Ruma • Sid • Szávaszentdemeter • Ürög

A magyar népesség helyzete a Vajdaságban Abszolút és relatív többségű magyar települések (2002) Szabadka község Szabadka • Palics • Hajdújárás • Bácsszőlős • Ludas • Csantavér • Zentaörs • Kelebia Topolya község Topolya • Bajsa • Pacsér • Bácskossuthfalva • Bogaras • Völgypart • Brazília • Gunaras • Kavilló • Pobeda • Zentagunaras • Zobnatica Kishegyes község Kishegyes • Bácsfeketehegy Magyarkanizsa község Magyarkanizsa • Adorján • Völgyes • Horgos • Kispiac • Kishomok • Martonos • Újfalu • Orom • Tóthfalu • Oromhegyes • Ilonafalu Zenta község Zenta • Felsőhegy • Bogaras • Tornyos • Kevi Ada község Ada • Mohol • Törökfalu • Völgypart • Valkaisor Óbecse község Óbecse • Bácsföldvár • Péterréve • Mileševo Csóka község Csóka • Padé • Hódegyháza • Kanizsamonostor • Egyházaskér • Feketetó Nagykikinda község Szaján Magyarcsernye község Magyarcsernye • Tóba Bégaszentgyörgy község Torda • Tamásfalva • Magyarittabé Nagybecskerek község Magyarszentmihály • Lukácsfalva Szécsány község Káptalanfalva Antalfalva község Torontálvásárhely Zichyfalva község Ürményháza Versec község Fejértelep Fehértemplom község Udvarszállás Kevevára község Székelykeve • Emánueltelep Pancsova község Sándoregyháza Ürög község Satrinca • Dobradó Hódság község Gombos Zombor község Doroszló • Bácsgyulafalva • Bezdán • Nemesmilitics Apatin község Kupuszina • Szilágyi Törökkanizsa község Magyarmajdány • Rábé 5000 magyar lakosnál nagyobb községek (2002) 20.000 < Szabadka község (57.092 - 38,47%) • Magyarkanizsa község (23.802 - 86,52%) • Topolya község (22.543 - 58,94%) • Zenta község (20.587 - 80,51%) • Óbecse község (20.048 - 48,83%) 10.000 < Újvidék község (15.687 - 5,24%) • Ada község (14.558 - 76,64%) • Nagybecskerek község (14.211 - 10,76%) • Zombor község (12.386 - 12,73%) 5000 < Nagykikinda község (8607 - 12,84%) • Temerin község (8341 - 29,49%) • Kishegyes község (7546 - 55,92%) • Csóka község (7133 - 51,56%) • Törökbecse község (5177 - 19,22%) Újvidék, Nagybecskerek, Zombor, Kikinda, Temerin és Törökbecse községekben a magyarok főként a községi központokban élnek. 20% fölötti magyar lakosságú települések Lásd: 20% fölötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban 10%-20% közötti magyar lakosságú települések Lásd: 10%-20% közötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban

A Nyugat-Bácskai körzet közigazgatása Apatin község Apatin • Kupuszina (Bácskertes) • Szentiván • Szilágyi • Szond Hódság község Bácsordas • Dernye • Gombos • Hódság • Liliomos • Paripás • Rácmilitics • Szentfülöp • Szilberek Kúla község Bácskeresztúr (Oroszkeresztúr) • Cservenka • Istenvelünk (Nova Crvenka) • Kúla • Lipár • Szivác • Veprőd Zombor község Babapuszta (Sári) • Bácsgyulafalva (Telecska) • Bácskörtés1 • Bezdán • Béreg • Csonoplya • Doroszló • Gádor • Haraszti (Rasztina) • Kerény • Küllőd • Monostorszeg • Nemesmilitics • Őrszállás • Regőce • Sztapár • Zombor 1 Nem önálló település.