Golubinci

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról

Golubinci
Голубинци
Golubinci

A katolikus templom
Hivatalos?
Használatban van?

Tájegység	Szerémség
Körzet	Szerémségi
Község	Ópázova
Rang	Falu
Terület	74,6 km²
Népesség Összesen (2002)	5129 fő
Irányítószám	22308
Körzethívószám	022

A térképen: Térkép betöltése…

Golubinci (szerbül Голубинци / Golubinci) a Vajdaság Szerémségi körzetében, Ópázovától 8 km-re nyugatra fekszik.

[szerkesztés] Népessége

1891: 4146 horvát és szerb lakos^[1]
1991-ben 4497 lakosából 2222 szerb, 1780 horvát, 299 jugo., 104 cigány, 11 magyar^[2]
2002-ben 5129 lakosából 3878 szerb, 799 horvát, 152 cigány, 59 jugo., 9 magyar^[2]

[szerkesztés] Története

A település már a római korban is lakott volt, ezt bizonyítja a számos kerámia és csont töredék, illetve az 1875-ben a katolikus templom építésekor feltárt római sírkő.

Első írásos említése 1572-ből való, ekkor földbe vájt házakból álló településként írják le. David Ungado báró – I. Lipót megbízásából a török szultánnál tett diplomáciai látogatása során – 1699-ben útinaplójában megemlíti a települést, mint védtelen síksági falut. A XVIII. századtól már rendszeresen említik a források, ez időtájt 15 család lakta.

A Szerémség török megszállása alatt az iloki (Újlak) szpáhi területéhez tartozott, ahol később jelentős területeket szereztek olasz hercegek. Ettől kezdve a falu rohamos fejlődésnek indult. Az 1718-as pozsareváci béke után a Szerémség déli területei az osztrák császár fennhatósága alá kerültek. Az udvar már 1717-től több szerémségi területet adott el osztrák nemeseknek, de a békekötés után ezeket visszavásárolta, és katonai határőrvidéket szervezett.
Golubinci 1747-ben csatlakozik a határőrvidékhez, miután Stari Banovciban megalakul a szlavóniai huszárregiment, aminek később központja is lett. Ez időben épült fel a Maducsnui Flórián által tervezett kastély az itt állomásozó tisztek családjainak. A hátárőrök rangjuk alapján földterületeket kaptak, előbb csak művelésre, majd később tulajdonba is. Golubinci közösségi földdel is rendelkezett, melyre minden helyi lakosnak földhasználati joga volt. Ekkor kapta meg a falu a bor és a pálinka eladásának jogát.

A II. világháborúig népessége nőtt, majd a háborút követően megkezdődött a lakosság elvándorlása a nagyobb falvakba.

[szerkesztés] A kastély

A kastély

A Golubinci-i kastély 1777-ben épült Madocsnui Flórián tervei alapján a faluban állomásozó tisztek és családjaik számára a település központjában. A kastélyt nem csak lakóépületnek szánták, katonai célokat is szolgált. Az épület alaprajza téglalap alakú, monumentális kőkorlátos lépcsővel a belső terében. Az ablakok és ajtók kerete is kőből készült, a falakat plasztikus vakolással díszítették. Az emeleti részt függőleges pilaszterek díszítik, a földszint díszítése vízszintes. Építészeti értéke mellet történelmi jelentősége is fontos; 1813-ban Karađorđe Petrović szállt meg itt.