Galagonyás
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Глогоњ
Glogonj
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Pancsova |
| Rang | Falu |
| Terület | 47,2 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26202 |
| Körzethívószám | 013 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Galagonyás (szerbül Глогоњ / Glogonj, németül Glogau) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében, Pancsovától 16 km-re északnyugatra, a Temes bal partján fekszik. Közigazgatásilag Pancsovához tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1808-ban a falu lakosságának 4/5-e német, és 1/5-e pedig román.
- 1880-ban 2468 lakos
- 1890-ban pedig 2911 lakos
- 1910-ben az 2669 lakosból 1745 német, 756 román volt
- 1935-ben 1535 német lakos
- 1948: 3678
- 1953: 3175
- 1961: 3230
- 1971: 3257
- 1981: 3605
- 1991-ben 3475 lakosából 2020 szerb, 818 macedón, 256 jugo, 248 román, 18 magyar[1]
- 2002-ben 3281 lakosából 2400 szerb, 367 macedón, 156 román, 106 jugoszláv, 26 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a szerb glog – galagonya szóból ered.
Egyes források szerint a XVIII. században Glokansna néven szerepel a térképeken, később a XIX. században már Glogon néven.
[szerkesztés] Története
A hagyomány szerint Mátyás király uralkodása alatt e falu határában Maczedóniai Dóczy, Kinizsi Pál egyik alvezére, egy több száz fogollyal és zsákmánnyal visszatérő török csapatot, mikor az a községtől délnyugatra fekvő réten átvonult, hogy Borcsa táján a Dunán átkelve Szerbiába nyomuljon, megtámadott, a törököket szétverte és a foglyokat kiszabadította. Ez az összeütközés valószínűleg a község határához tartozó Vizesrétek nevű dűlőben történt, amit az itt talált leletek is igazolni látszanak.
A falut 1586-ban említik először, majd a török időkben elnéptelenedik, de 1660-ban ismét megemlítik mint újra lakott települést.
A török hódoltság alatt szerbek telepedtek meg, kiket még az 1717. évi összeírás is itt talált. Ekkor 10 lakott háza volt. A következő években azonban teljesen elpusztult, mert az 1723–1725. évi Mercy-féle térképen Glogonska néven, a lakatlan helyek között találjuk.
1765-ben magalapítja a helyi német lakosság az első iskolát (Trivial Schule) a településen. Az első tanítója Josif Panacek, aki egészen 1777-ig állt az iskola szolgálatában.[2]
1767-ben német határőrök (12. Bánsági határőrezred) érkeznek a településre, akik főhadiszállása egészen 1910-ig a faluban volt. 1774-ben német és szerb települőkkel gyarapodott. Az 1788. évi hadjárat alatt a törökök szeptember 23–30 között betörtek a községbe, felgyújtották és kirabolták, a lakosságot pedig lemészárolták. A legyilkoltakat a község déli oldalán, a régi Temes-meder mellett közös sírba temették.
1768. május 9.-én II. József király ellátogat a településre. Szerb lakosai a katonai ellenőrzések miatt 1771-ben elmenekülnek a településről. 1774-ben újabb német telepesek érkeznek, majd 1775-ben újra megnyílik az iskola és megépül a falu első (katolikus) temploma. 1779-re már 869 lakosa van Galagonyásnak, de fejlődésének véget vet az 1788. év szeptemberének végén bekövetkező török pusztítás, és 1790–1791 közötti kolerajárvány.
1781-ben erdélyi román telepesek érkeznek a faluba, akik 1806-ban megépítik templomukat melyet 1825-ben egy vihar súlyosan megrongál. 1839–1840-re új templomot építenek amely egészen 1911-ig állt. 1828-ban megépül a román iskola, melynek első tanítója Jovan Popović.
1841-ben fölszentelik a katolikus Szent Anna templom, ami még a mai napig is látható.
1848-ban a szerbek pusztítják a falut, majd 1863-ban a téli fagyok teszik nehézzé a megélhetést a lakosok számára. 1872-ben megszűnt a katonai határőrvidék és a falut a pancsovai járáshoz csatolják. 1873-ban megépül az első posta melynek vezetője Đorđe Dragoj, majd ugyanebben az éveben megépül az orvosi rendelő is. Az első orvosa Jozef Klajn volt. 1876-ban megszüntetik a német iskolát, és megalapítják a magyart.
[szerkesztés] A XX. század eleje
1901-ben könyvtár épül, 1906-ban megalapítják a vadász klubbot.
A II. világháborúban a harci cselekmények és a szerb partizánok bosszúja következtében 1944-ben 470 német lakosa halt meg, a többit elűzték. Helyükre 1945-ben Kumanovo környékéről 400 szerb család települt be.
1950–1990 között a falu nagy fejlődésen esett át. 1957-ben bevezették a villamosáramot a házakba, 1973-ban vízerőmű épült.
[szerkesztés] Képek
Galagonyás nyugatról, madártávlatból
A Szent Anna templom
A Szent Anna templom 1945-ben
A Szent Anna templom belülről, német felirattal (Dicsértessék a Jézus Krisztus)
A Szent Anna templom belülről
Ünnepi templomi menet
Ortodox templom
[szerkesztés] Forrás
- A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2002.
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ A tanár évi keresete 176 forint és 4 köbméter tüzifa volt, egy szolgálati lakással.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
