Tavankút
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Таванкут
Tavankut
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Észak-Bácskai |
| Község | Szabadka |
| Rang | Falu |
| Terület | 93,7 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 24214 |
| Körzethívószám | 024 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Tavankút (szerbül Таванкут / Tavankut, horvátul Tavankut) az Észak-Bácskai körzetben helyezkedik el, Szabadkától 16 km-re nyugatra, a magyar határ közelében. A település homokos területen fekszik, mely alkalmas gyümölcstermesztésre.
Tavankút ma két településből áll, ugyanakkor egy helyi közösséget alkot. 1864-ben a Szabadka-Zombor vasút építésekor a település északi irányban épült tovább a régi falutól 2 km-re, így alakult ki Felső- és Alsótavankút (Gornji Tavankut / Donji Tavankut). A két települést a Krivaja észak-dél irányban is két részre tagolja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
[szerkesztés] Alsótavankút
- 1991-ben 2710 lakosából 989 bunyevác, 877 horvát, 600 jugo., 97 magyar, 71 szerb[1]
- 2002-ben 2621 lakosából 1234 horvát, 787 bunyevác, 190 szerb, 137 jugo., 117 magyar[1]
[szerkesztés] Felsőtavankút
- 1991-ben 1526 lakosából 791 bunyevác, 359 horvát, 300 jugo., 36 szerb, 17 magyar[2]
- 2002-ben 1381 lakosából 546 horvát, 481 bunyevác, 100 szerb, 94 jugo., 44 magyar[2]
[szerkesztés] Nevének eredete
Első írásos említése 1439-ben Towankwth néven történt. 1478-ban Thowankwth, 1502-ben Poss. Thawankwth, a XVII. században Tovankut, majd Tavankút.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Őskora
Első írásos említése 1439. május 9-én, egy Pozsonyban kel oklevélben volt, melyben Albert király a két Hunyadi Oláh János szörényi bánoknak Madaras, Tavankút, Szabadka, Halas királyi falukat és Chewzapa falunak (Csőszapa) fele részét 2757 frt adósság biztosításául zálogba adja 3 hónapra, a négy szörényi vár védelmi költségeinek fedezésére.[3][4] Tavankút ekkor oppidum, azaz város volt, s Bodrog vármegyéhez tartozott egészen 1499-ig. 1458-ban Mátyás a koronázás után Budára visszatérve, egyik kiváló hadvezérét, Dengelegí Pongrácz Jánost azzal jutalmazta, hogy neki adta Szabadka, Csőszapa, Tavankút, Madaras és Halas helységeket, amelyek Szilágyi Mihály halálával a koronára szállottak. 1501-ben ismét a király lett Szabadka földesura, s 1504-ben Szabadka várát Madaras, Tavankút, stb. helységekkel együtt Enyingi Török Imre nándorfehérvári bánnak adta.
[szerkesztés] A török kor
1520-ban már Csongrád vármegyéhez tartozott,[3] s az 1521–22. évi dézsmajegyzékben is szerepel. Ekkor még plébániája is fennállott. Az 1543-ik évi érseki dézsmalajstrom szerint Csantavér, Kelebia, Ludas, Nagyfény, Szabadka, Tavankút megfizette tartozásait.
A török idők alatt a szabadkai nahije községei közé tartozott, s a XVI-XVII. század folyamán jelentős számú bunyevác telepedtek itt le. 1598-ban Esztergom felszabadulása után a helyi szerbek hűséget fogadva elköltöztek Esztergom tájára.
1665-ben Lipót király, Szelepcsényi György, kalocsai érsek kérésére, az érsekség birtokaira új adománylevelet állított ki, az adománylevélben számos bács-bodrogvármegyei helységnevével találkozunk, köztük Tavankútéval is. 1678-ban Széchenyi György győri püspök megemlíti az ez évi adókönyvében.
[szerkesztés] A 19.–20. század
A települést a XIX.-XX. század fordulóján mint pusztát említik, habár lakossága 3-4000 volt. 1918-ban az SzHSz királysághoz került. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Szabadkai járásához tartozott.
[szerkesztés] A II. világháború
1941-ben Bácska visszafoglalásával a Magyar királyság része lett, egészen 1944-ig. A jugoszláv hadsereg 1944-ben foglalta el, ezzel ezt a település is elérte a megtorlás. A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság Tavankútat meg sem említi jelentésében, a háborús bűnösök között egyetlen helyi polgár sem szerepel. A tavankúti 1944. évi őszi eseményekről egyetlen tanú nyilatkozott eddig (Fejfer Ilona szabadkai lakos), de részletek nem tudhatók. A szabadkai történelmi bizottság 40 áldozat nevét tudta összegyűjteni.[5]
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b Gyárfás István: A jász-kunok története. III., 131. o. Kecskemét, Kiadta Szilády Károly, 1870.
- ^ Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. III., 35. o. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1878.
- ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
