Elemér
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Елемир
Elemir
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | Falu |
| Terület | 72,6 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23208 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Elemér (1899-ig Német-Elemér és Szerb-Elemér, szerbül Елемир / Elemir, németül Elemer) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében helyezkedik el, Nagybecskerektől 10 km-re észknyugatra, a Tisza bal partjának közelében.
Korábban két községet alkotott, ezek Alsó- (vagy Német-) Elemér és Felső- (vagy Szerb-) Elemér volt. Ma közigazgatásilag Nagybecskerekhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben
- Alsóelemérnek 1011, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel
- Felsőelemérnek 3440 lakosából 3075 szerb, 195 német és 121 magyar volt
- 1948: 4656
- 1953: 4757
- 1961: 4886
- 1971: 5001
- 1981: 4998
- 1991-ben 4724 lakosából 4074 szerb, 209 cigány, 197 jugo., 115 magyar, 3 német[1]
- 2002-ben 4690 lakosából 4158 szerb, 181 cigány, 93 magyar, 54 jugo., 1 német[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
A középkorban Ilemér, a török korban Elemirje, majd 1888-ig Elemir, a település kettéválásával Alsóelemér (vagy Német-) és Felsőelemér (vagy Szerb-), végül újraegyesülésével Elemér.
[szerkesztés] Története
Már a középkorban találunk egy Ilemér helységet a vármegye területén, mely a XV. században a Macedóniai Péterfi és a vele rokon Macedóniai Dancsfi családoké volt, akik 1454-ben azonban itteni birtokaikat a Ghymesi Forgáchoknak zálogosították el.
A török hódoltság alatt szerbek telepedtek meg. Első lakosai a tiszai Határőrvidékből való és Rákóczi kurucai elől menekült szerbek voltak, kiket a becskereki török parancsnok a török kincstári földekre (erázi emirje, rövidítve al-, vagy el-emirje) telepített. Innen nyerte az Elemirje nevet is. – A régi ortodox anyakönyvek Elemirjének tüntetik fel.
Az 1717-i összeírás alkalmával 20 lakott házat írtak benne össze. Az 1723–1725-i gróf Mercy-féle térképen is szerepel. A XVIII. században kincstári uradalmi birtok volt, majd 1781-ben Kiss Izsák, a béllyei uradalom bérlője vette meg, ki németeket telepített ide 1796-ban. A németek nem tudtak megférni a szerbekkel és 1727-ben a község szétválasztását kérték; kérésüket a megyebizottság teljesítette s így lett Német-, és Szerb-Elemér, később Alsó- és Felsőelemér község. Kiss Izsák után fia Ágoston, majd ennek fia Ernő, honvédtábornok örökölte.
1783–84-ben a község szerb lakosainak legnagyobb része a Határőrvidékre vándorolt s helyükbe római katolikus németek telepedtek. A katolikus templom 1845–1846-ban épült, a Felsőeleméri ortodox templom pedig 1806-ban. A községben levő kastélyt – melyet 1936-ban lebontottak – 1795–1805 között Kiss Izsákné építtette. 1815-től ebben a kastélyban volt a parochiális templom is. Itt volt eltemetve Kiss Ernő 1848–49-iki honvédtábornok, kinek holttestét az aradi gyásznap után következő éjjelen titkon Katalinfalvára szállították s testvére Kiss Miklós mellé helyezték el, honnan 1872-ben hozták Alsóelemérre a család sírboltjába az itteni római katolikus templomba, melyet Kiss Ernő tábornok építtetett 1846-ban.
Érdekesség, hogy a településen a XIX. század végén benzinmotoros malom is működött, Szeiler Kristóf tulajdonában.
Elemér ma egyike azoknak a helységeknek, amelyeket az úgynevezett petróleum korszak jövedelme és a mezőgazdaság tart életben. Itt futnak össze a szerbiai kőolajvállalat vezetékei, és innen továbbítódik a pancsovai illetve az újvidéki finomítókhoz a bácskai és bánsági lelőhelyeken kibányászott „fekete arany”, azaz kőolaj.
[szerkesztés] Képek
A katolikus templom a XIX. század végén
A templom belülről
Emléktábla Kis Ernő tábornok temetéséről a katolikus templom falán
Az ortodox templom
A Kis-kastély
Képeslap
Képeslap Német-Elemérről
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Msgr. Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez, 1993.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
