Diós
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Дивош
Divoš
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Szerémség |
| Körzet | Szerémségi |
| Község | Szávaszentdemeter |
| Rang | Falu |
| Terület | 56,3 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 22232 |
| Körzethívószám | 022 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Diós (szerbül Дивош / Divoš) a szerémségi Szávaszentdemeter községben fekszik Szávaszentdemetertől észak-keletre, pár kilométerre Csalma fölött.
A település közelében található a kuveždini kolostor, valamint a divšai és petkovicai monostorok.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
[szerkesztés] Nevének eredete
Első írásos említése 1404-ből származik, Dyos néven.
[szerkesztés] Története
A falu határában jelentős régészeti leletre bukkantak a múlt század '20-as éveiben; egy VI. századból származó arany övet találtak (kb. 1 kg aranyból készült, drágakövekkel díszített).
Első írásos említése 1404-ből származik, Dyos néven. 1404-ben a Székelyiek birtokából a Marótiak kezére ment át; 1477-ben a magvaszakadt Marótiak birtokával, a karomi kastéllyal járt együtt.[2] 1404-ben a Zimony vidéki Dobanovcz és Szurcsin közt sorolják fel; 1477-ben pedig Magyar-Olasz mellett – feltehetően nem helység értendő a két említés alatt.[2]
A török háborúk után a XVII. században Odescalchi gróf tulajdona volt. Az 1737-es összeírásban 99 családfőt jegyeztek. A XVIII. században a lakosok száma jelentősen gyarapodott, 1791-ben 200 családot tartanak nyilván. A lakosság száma a II. világháború előtt tetőzik, ekkor 2500-an éltek a településen.
Diós ma 3 részből áll, ezek 100-200 méterre vannak egymástól. Magát Dióst a Jaroš-csatorna osztja ketté, a patak völgyében pedig a Prnjavor nevű településrész található ami valamikor különálló falu volt, de Dióshoz való közelsége miatt hozzácsatolták.
[szerkesztés] Képek
A kuveždini kolostor
[szerkesztés] Forrás
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
