Bezdán
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Бездан
Bezdan
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | 
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Nyugat-Bácskai |
| Község | Zombor |
| Rang | Falu |
| Terület | 84,7 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 25270 |
| Körzethívószám | 025 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Bezdán (szerbül Бездан / Bezdan, németül Besdan) az egyik legnagyobb északnyugat-bácskai helység, amely a Duna bal oldalán, a szerb-magyar illetve a szerb-horvát országhatár közelében fekszik. A telelpülés Zombortól 17 km-re északnyugatra helyezkedik el, közigazgatásilag a Nyugat-Bácskai körzetben, Zombor községhez tartozik. Itt torkollik az 1793 és 1818 között épült Ferenc-csatorna a Dunába, körös-körül szigetként határolják az itt áthaladó folyók.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1971: 6427 lakos
- 1981: 6085 lakos
- 1991-ben 5472 lakos, ebből 3698 magyar, 637 jugo., 478 szerb, 453 horvát[1]
- 2002-ben 5263 lakos, 2983 magyar, 1256 szerb, 424 horvát, 141 jugoszláv[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Bezdán nevű falut nevét először a török adókönyvek (defterek) említik 1579-ben. Neve a szláv bezdan (feneketlen mélység, örvény) főnévből származik.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Középkor
Már a XII. században a mai Bezdán területén több település kialakult: Bodrog, Hájszentlőrinc – 1173, és falvak: Kengy – 1198, Udvard, Szőlős – 1255, Paka – 1280, Bartyány[2] – 1290, Battyány – 1305.
A Mohácsi csata után a magyar lakosság északabbra szorult és helyükbe a délről északra húzódó szerbek telepedtek le. A falu nevét először a török defterek említik 1579-ben 10 házzal. Később a Zomborban állomásozó török katonák 1598-ban megsemmisítették a falut, s ezentúl csak Bezdán-puszta néven tüntetik föl.
[szerkesztés] 18. század
Bezdán pusztától délre másfél km-re, a szerb lakosság megalapította Šterbac (később Sterbác, Isterbác) települést. A Rákóczi-szabadságharc idején a szerbek elmenekültek Šterbac-ból és helyüket Baranyából érkező sokácok foglalták el. Ugyanekkor Bezdán pusztára Somogy és Zala vármegyékből magyarok telepedtek le. 1710. és 1720. között Sterbác lakói, valamint Bezán-puszta pásztorai és halászai fogadalmi kápolnát építettek, amelyek a Szentháromság tiszteletére szenteltek fel. A bezdáni Szentháromság fogadalmi kápolna a helység és vajdaság legrégibb megőrzött római katolikus népi építészeti műemléke.
1742. őszén a Magyar Külügyi Kamara Losonczi József megbízottja révén újratelepítette Bezdán pusztát. 60 római katolikus magyar családot telepített Tolna, Baranya, Veszprém, és Somogy vármegyékből a pusztára, Bezdán Víz partjára. A telepesek nem lettek jobbágyok, hanem szabadon költöző, szerződéses bérlők. A földbérleti díjat a Magyar Királyi Kincstárnak mint földesúrnak fizették. 1743. április 24.-én a falu lakossága a kincstár az egyház és a vármegyei hatóság képviselőinek a jelenlétében megválasztotta elöljáróságát, megalakította a Bezdáni Római Katolikus Egyházközösséget és a Bezdáni Katolikus Elemi Iskolát. Az épületek (imaház, plébánia, iskola) nádfedeles, sárral betapasztott vesszőből, vagy vályogból készültek.
Miután a régi imaház összedőlt, 1756-ban a kincstár mint kegyúr, téglafalú, toronnyal ékesített kisebb templomot építtetett. 1750. és 1760. között megépült a városháza, a révcsárda, az uradalmi kocsma és a vámház.
1763. és 1768. között jelentős számú cseh, morva és szlovák család telepedett le a faluban, akik gyorsan beleolvadtak a magyar többségbe. 1772-ben Mária Terézia királynő a Bezdán mezővárossá nyilvánította és feljogosította négy országos vásár évenkénti megtartására. A mezővárosnak körülbelül 3000 lakosa és 400 lakóháza volt. 1794-ben a mezőváros központjába tűzvész pusztított. A tűz martaléka lett 56 épület és részben a városháza, a templom és az iskola is. Ebben az évben van először említve a postahivatal.
[szerkesztés] 19. század
1814-ben a mezővarosban Szent Flórián és Nepomuki Szent János, 1829-ben Szentháromság -, 1832-ben pedig a Hétfájdalmú Szűz Anya-szobrot állíttatták fel.[3] 1831-ben a kolerajárvány idején 700-800-an megbetegedtek, akik közül 350-en meg is haltak.
Mivel a nagyszámú gyerek (510) nem fért el egy tanteremben, 1841-ben, a Szentháromság fogadalmi kápolna mellett még egy iskola épült, aminek a leghíresebb tanára Molnár Ferenc volt. 1847-ben elkészült az új, román stílusban épült római katolikus templom. Védőszentje, akárcsak az előbbi templomé Szent Simon és Júdás Tádé lett. A templomban ma öt értékes olajfestmény és öt üvegfestmény látható. A falu a Bácskában elsők között biztosított Német Péter személyében sebészt a falu számára 1743-ban. Az első orvos csak 1855-ben kezdett el dolgozni a mezővárosban Csihás Ferenc személyében.
1856-ban megépült a Duna-Bezdáni klinker vagy kongótéglával kirakott országút (a legmodernabb volt Bácskában), amit 1866–1870-ben meghosszabbítottak Zomborig. Később 1913-ban pedig makadám út épült Béregig. 1864-ben a postaállomás távíróállomással bővült. Bezdáni idénymunkások Baranyában megalapították Új Bezdán falut.
A hatóság jóváhagyása nélkül, már az 1860-as évek elején Katolikus Legény Egylet működött Bezdánban. Az egylet ismert első elnöke Szulik József bajai születésű segédlelkész, a későbbi egyházi író és költő volt. Az egyletnek volt könyvtára és színjátszó csoportja, és járatta a Képes Újságot és a Katolikus Néplapot. 1865-ben a Polgári Olvasókör, 1869-ben az első iskolaszék és a Bezdáni Férfi Dalegylet, 1870-ben a Bezdáni Casino Egylet, 1873-ban a Bezdáni Népkör, 1879-ben a Bezdáni Önkéntes Tűzoltó Egylet, 1891-ben a Bezdáni Ipartestület és a Bezdáni Első Takarékpénztár, 1894-ben pedig a Bezdáni Magyar Asztaltársaság. 1897-ben a Bezdáni Katolikus Kör, a Bezdáni Polgári Kör és az Olvasóköri Dalárda.
Az 1873-ban kitört kolerajárványban 400-an meghaltak a mezővárosban. 1875-ben megépült a Baja-Bezdán tápcsatorna az un. Sebesfoki-zsilippel. 1907-ben felépült az első téglagyár, 1909-ben az első gőzmalom, 1911-ben az első villanytelep, 1912-ben a vasútállomás, az ártézi kút, a plébánia épülete, az új kálvária és telefont kaptak a polgárok.
[szerkesztés] A 20. század
Az I. világháború után az újonnan megalakuló SzHSz királyság része lett.
1943-ban Bezdánból elhurcoltak 33 zsidó lakost, 1944-ben a faluból elmenekült 600–700 német polgár.
A második világháborúban elesett 52 honvéd, 18 német katona, 6 partizán. A hajókon 25-en, ezenkívül 116 azonosított és 36 nem azonosított civil veszítette el az életét. A zombori munkatáborban kb. 400-an, a gákovai koncentrációs táborban 83-an voltak.
1944-ben a batinai ütközetben kb. 5000 szovjet, jugoszláv, német és magyar katona esett el.
[szerkesztés] Vérengzések
A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében egyetlen háborús bűnöst sem talált Bezdánban.
1944. október 23-án 20–25 főnyi csetnik csapat vonult be a községbe, akik november elejéig kezükben tartották a hatalmat. Ebben az időben kisebb fosztogatásokon kívül nem történt a magyar lakosságnak bántódása. November elején érkeztek a községbe a partizánok az orosz csapatokkal. A bevonulók a csetnikek egy részét a községháza előtt történt tűzharcban megölték. November 3-án kezdődött el a férfi lakosság összegyűjtése. A kisbíró kidoboltatta, hogy az egész falu lakosságának a futballpályára kell összegyűlnie, mert a partizán csapat vezetője beszédet akar intézni hozzájuk. Az éppen odaérkező oroszok parancsára azonban a falu elkerülte teljes likvidálást, mindössze a férfiakat tartották fogva. Kb. 500 férfit Zombor felé tereltek más községekben ejtett foglyokkal együtt. Később Zombor lett a kényszermunka-tábor nyugat-bácskai központja. A megmaradt lakosságnak el kellett hagynia otthonát, akik ezt nem tették, azokat megölték. Az elűzöttek december elején térhettek haza. A foglyok másik részét Isterbácra, egy tanyacsoportra vezényelték, s az ott lévő ház pincéjébe zárták őket. A pincéből tízesével hozták fel a rabokat és géppisztollyal agyonlőtték valamennyit. A egy másik csoportot, akiket nem vittek Isterbácra, később hazaengedték. A bezdáni vérengzésekért az 51. Vajdasági Partizán Hadosztályhoz tartozó 12. Vajdasági Rohambrigád katonái felelősek.
A bezdáni áldozatok száma 102[4] és 380[5] között volt.
A háború után a német lakosság helyére 1945–1946 között 172 szerb és horvát nemzetiségű család érkezett Kordunból, Likából, Hercegovinából és Dalmáciából.
[szerkesztés] Napjaink
1947. és 1949. között azzal a váddal hogy elmulasztották beszolgáltatási kötelezettségeiket a földműveseket megfosztották vagyonuktól és megpróbálták őket betagosítani a termelő parasztszövetkezetekbe. 1947-ben megalakult a Bezdáni Magyar Kultúregyesület. A század második felében mint rendezők és színészek is kiemelkedtek: Pfaff Anna és fia dr. Pfaff Mihály, valamint Nagy József. A második világháború után épült szövetkezeti otthon (színházterem). 1968-ban leégett, helyébe 1979-ben egy új épület épült 280 férőhelyes színházteremmel. 1963-ban megépült a Duna-Tisza-Duna csatorna zsilipje, 1980-ban elkészült a helység útjainak aszfaltburkolata, 1981-ben a gyógyfürdő terápiás részlege, és a Batinai Ütközet Emlékmúzeum, 1988-ban a „vízgyár”, 1990-ben a halottasház az alsó temetőben, 1993-ban a „Bezdán” Földműves szövetkezet gabonatárolója, 1995-ben a „Kendjija” nevű csárda.
Bezdán nemzetiségi összetétele Jugoszlávia szétesésével újból nagyon megváltozott. Az 1990-es évek elejétől Likából, Kordunból, Nyugat-Szlavóniából, és Baranyából érkeztek kolonisták. 2000. január 17-ig 819, főleg szerb nemzetiségű menekült telepedett le, ugyanakkor 300-350 magyar lakos távozott Magyarországra főleg gazdasági okokból.
[szerkesztés] Képek
A Szent Simon és Júdás Tádé apostol katolikus templom
Nepomuki szobor
A templom és a Szentháromság szobor
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
- Dr. Balla Ferenc:
- Hronika Bezdana do 1944. godine. Bezdán, 1984.
- Bezdán története a kezdetektöl 1914-ig. Bezdán, 1993.
- A bezdáni Szentháromság fogadalmi kápolna. Bezdán, 1994.
- Bezdán története az I. Világháború kezdetétől 1944. október 25-ig. Tóthfalu, Logosz, 2001.
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V. Szabadka, 1991.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Bartyány vár maradványai még ma is a Kozara nevű erdőben megtalálhatóak.
- ^ Ez utóbbi valószínűleg egyedülálló Vajdaságban, ahol a pióta egy magas oszlopon van elhelyezve.
- ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
- ^ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
