Beresztóc
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Банатски Брестовац
Banatski Brestovac
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Pancsova |
| Rang | Falu |
| Terület | 57,3 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26234 |
| Körzethívószám | 013 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Beresztóc (szerbül Банатски Брестовац / Banatszki Bresztovac, németül Rustendorf vagy Banat Brestowatz) a Dél-Bánsági körzetben Pancsovától 21 km-re délkeletre, Belgrádtól 38 km-re fekszik a Duna bal partján.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben 3752 lakosából már 2379 német és 1306 szerb
- A német anyanyelvű hívek száma 1935-ben 2478 fő.
- 1991-ben 3715 lakosából 3235 szerb, 279 muzulmán, 71 jugo, 8 magyar[1]
- 2002-ben 3517 lakosából 3029 szerb, 179 muzulmán, 97 cigány, 8 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve szerb eredetű, egy legendához fűződik amely szerint az ide települő szerbek régi falujukról Brestovikról nevezték el.
Első írásos említése 1717-ben Praestowatz néven. 1898-ig Bresztóvácz vagy Temes-Aga, majd Beresztóc.
[szerkesztés] Története
A mai Beresztóc határában a XV. század elején Szkronovecz, Szkrobanecz-pusztát találjuk, melynek lakosai akkoriban a kevei vár szolgálatában álló szerbek voltak. Ezt a pusztát Zsigmond király 1412-ben Keve városának adományozta.
Mikor 1439-ben Murád szultán e vidékre vonult, számos szerb család innen a Csepel-szigetre költözött. Helyükbe a Hunyadiak alatt újabb szerb családok telepedtek le.
1551-ben Keve eleste után, a török bég parancsolt a lakosságnak. A hódoltság alatt másfél századon át a Szendrőből Temesvár, Versec és Újpalánka felé közlekedő török csapatok fő hadiútjába esett és ez az oka annak, hogy a hódoltság megszűntekor 1717-ben, mindössze 12 üresen álló házból állott. Ebben az évben történik első írásos említése is Praestowatz néven.
Mikor 1724-ben a határőrséget szervezték, a lakosokat a Pancsova és Kubin között elvonuló sánc őrizetére rendelték. 1764-ben a határőrvidéki helységeket kivették a polgári hatóságok alól, Beresztóc is katonai uralom alá került.
A tisza-marosi Határőrvidék feloszlatása után 8–10 család telepedett le innen e községben. 1766-ban, a német-bánsági határőrezred felállítása után a szerb lakosság egy része másfelé költözött; helyükbe a bécsi, prágai, pettaui rokkantak házaiból még munkaképes aggharcosokat telepítettek ide. 1785–1790-ben Elszászból, Lotharingiából néhány német család telepedett le a helységben.
1788-ban a törökök benyomultak a helységbe, mindent felprédáltak és a helységet felégették. A megrémült lakosság Pest megyébe Kókára menekült, honnan csak a háború befejeztével tértek vissza. A község 1873-ig maradt katonai uralom alatt, a mikor az 1873:XXVII. t.-c. a Határőrvidéket megszüntette, Beresztócot Temes vármegyébe kebelezte be, az 1876:XXXIII. t.-c. azonban Torontál vármegyéhez csatolta.
A római katolikus plébániát 1766-ban a rokkantak megtelepedésekor állították fel, a templom pedig 1773-ban épült. Az 1785–1790. évi letelepülések következtében a katolikus lakosság tetemesen megnövekedett, úgy hogy új templomról kellett gondoskodni; a közbejött akadályok miatt azonban csak 1834-ben tették le az alapkövet az új templomhoz, mely 1856-ban készült el. 1850-ben a katolikus lakosság szentháromság-szobrot állított fel annak emlékére, hogy a község a szabadságharc alatt nagyobb károktól megmenekült.
Az ortodox templom 1849-ben épült.
1902-ben a lakosok Erzsébet királyné mellszobrát állították fel a községben.
1944-ben a faluból internálótábort csináltak, a katolikus templomot 1945-ben lerombolták. 1983-ban 28 katolikus élt itt.
[szerkesztés] Képek
Az 1945-ben lerombolt katolikus templom helye
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
