Berekszó
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Беркасово
Berkasovo
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Szerémség |
| Körzet | Szerémségi |
| Község | Sid |
| Rang | Falu |
| Terület | 20,6 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 22242 |
| Körzethívószám | 022 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Berekszó (szerbül Беркасово / Berkasovo) szerémségi falu, északkaletre fekszik Sidtől, kb. 1 óra gyaloglásra várostól. Mára Sid annyira kiterjeszkedett hogy összenőttek. Jellegzetes egyutcás falu, az egyetlen utcája 4 km hosszú. Az ófalu a Tarcal lábain fekszik, az újfalu pedig a síkság felé épült ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1991-ben 1103 lakosából 603 szerb, 220 ruszin, 117 jugo.[1]
- 2002-ben 1228 lakosából 841 szerb, 184 ruszin, 51 jugo.[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
A település mai szerb elnevezése török eredetű berk azt jelenti hogy erős, az asma pedig szőlőtőt jelent, ami arra utalhat hogy ezen szőlőtermesztő vidéken erődítmény lehetett a település.
[szerkesztés] Történelme
Archeológiai leletek bizonyítják, hogy már a korai kőkorban lakott volt a terület. A római korból kerámiák, sisakok kerültek elő az ásatásokkor.
Első írásos említése 1370–79-ből származik Berekzou néven. 1403-ban Berekzow, 1467–71-ben Poss. Berekzo cum pertinentiis., 1471-ben Berekzw. Ez időben a Berekszói, továbbá a szántai Morhát(i), és általa a lekcsei Sulyok családé volt.[2] Legnagyobb jelentőséggel a XV. században bírt, amikor Vuk Brankov székelt itt, aki a 15. század második felében költözött ide, hogy Mátyás király seregében harcoljon a törökök ellen. Vuk Brankov a despota titulusát a 1471-ben kapta meg, amikor Mátyás király néhány szerémségi települést ajándékozott neki, többek között Berekszót is.
Várát is ez időben, 1482-ben említik (Castrum Berekzo), mikor fölmerül, nem azoké akiket Berekszó helység uraiul ismerünk, hanem a Vuk rác despotáé, akinek magtalan halála után 1486-ban István despota fiai György (a despota címmel együtt) és János kapják 12.000 forintért Mátyás királytól.[2]
1699–1745-ig Sid-el együtt a katonai határőrvidékhez tartozott, amikor is Vukovárból Duna menti granicsárok költöztek ide. 1734-ben az anyakönyvek szerint 72 lakosa volt. 1775-ben ortodox templom épült, amelyet Szent Péternek és Szent Pálnak szenteltek.
A településre a XIX. század elején 1828-ban néhány ruszin család költözött, akik a római katolikus Szent Márton templomban tartották miséiket. 1852-re már 78 ruszin család lakott Berekszón. 1900-ban 1068 horvát-szerb és rutén lakosa volt. Az I. világháború ideje alatt úgy 1900 lakosa volt, legnagyobb lélekszámról pedig 1921-ben számolnak be 2109 lakossal.
A trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Sid járásához tartozott. A két világháború között sokan elköltöztek, de különösképp nagy volt az elvándorlás a XX. század második felében. A legutóbbi népszámláláskor 1000 lelket számlált a település lakossága.
[szerkesztés] Forrás
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
