Karlova és Beodra

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról

Karlova és Beodra (szerbül Ново Милошево / Novo Miloševo) a Közép-Bánsági körzetben, Törökbecse községég északi részén helyezkedik el, Bocsártól dél-keletre.

1946-ban a két falu egyesült, s nevüket Miloš Klimáról, Novo Miloševo-ra változtatták. Karlova szerb többségű település, Beodra pedig magyar.

Tartalomjegyzék 1 Népessége 2 Nevének eredete 2.1 Beodra 2.2 Karlovo 2.3 Novo Miloševo 3 Története 3.1 Beodra 3.1.1 Középkor 3.1.2 A török után 3.1.3 Első telepesek 3.1.4 A Karátsonyi család birtokaként 3.1.5 A katolikus templom 3.1.6 Jelenkor 3.2 Karlova 4 A Karátsonyi-család 5 Képek 6 Forrás, lábjegyzet

[szerkesztés] Népessége

• 1948-ban 9536 lakos
• 1953-ban 9356 lakos
• 1961-ben 9276 lakos
• 1971-ben 8548 lakos
• 1981-ben 7805 lakos
• 1991-ben 7309 lakosából 5346 szerb, 1104 magyar, 365 cigány, 355 jugo.^[1]
• 2002-ben 6763 lakosából 5146 szerb, 986 magyar, 361 cigány^[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

[szerkesztés] Beodra

A hagyomány szerint az elnevezés egy földbirtokosnőtől ered, akit úgy hívtak hogy Beldora. Ugyanakkor 1450-ben e tájékon Beldre név alatt megemlítenek egy helységet, ami valószínűleg a mai Beodra elődje.^[2] A török uralom alól való felszabadulás után a falut Boldiának hívták majd Bekának, míg végül Beodrának (a németek Peadrának vagy Beudrának).

[szerkesztés] Karlovo

1918-ig Karlovo volt a település neve III. Károly tiszteletére, majd Dragutinovo. Németül Karlowo.

[szerkesztés] Novo Miloševo

1946-ban Karlova (Dragutinovo) és Beodra adminisztrációs úton egyesült, és az új nevét egy II. világháborús partizánharcosról kapta Miloš Klimáról, Novo Miloševo-ra.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Beodra

[szerkesztés] Középkor

A középkorban Böldre (Beldre) néven említik az oklevelek. A Kállay-család levéltárában őrzött „Reketorine Kapituli Eclesiae Tituliensis” című 1331-ben kelt okmányban Buldrei Fülöp leánya, (filia Philippi de Buldre) Erzsébet úrnő (Domina Elisabeth) birtokba helyezési ügyben Cheph András ellenében, mint alperes szerepel.

A XV. században több birtokosa volt. Az 1414–48. években a Berekszói Hagymás családé, mely egyízben 1448-ban Beldrei előnévvel fordul elő. Birtokosok voltak még e helységben a Beldrei Himfiek az 1434–1451 években, később a Dócziak, akik 1482-ben Böldrén kívül Szentes és Szeg helységeket is bírták.

Bárány Ágoston kutatásai Beodrát az 1450-ben e tájékon Beldre név alatt említett helységgel azonosítják. Ez időben vallott beldrei Himfi János ügyvédeket Arachon a torontáli alispán Noaf és a szolgabírák előtt. Az erről kelt bizonyítványban a providusok közt két beldrei egyén neve is olvasható, Kenes János és Vayda Lukács-é. E szerint ez időben Beldrét Himfi János bírta. Bárány azt véli továbbá, hogy e Himfi fia vagy unokája lehetett a hatalmas Hem nevű temesi grófnak, ki 1374. – ik év körül e tájékon lakott, – s onnan a Hemfi vagy Himfi.

Az 1461. és 1482. évi oklevelek két Böldre helységről emlékeznek meg. E két helység egyike Böldreszeg, a mai Karlova helyén feküdt. 1572-ben Telegdy Miklósé, a kitől azután testvére Mihály s ennek utódai örökölték.

[szerkesztés] A török után

A török hódoltság alatt nem pusztult el. 1695-ben Frigyes Ágost szász herceg Peadrán át akarta vezetni seregét a török ellen, de a helységet környező mocsarakon nem tudott áthatolni, így más utat volt kénytelen választani.

A XVIII. század elején a helység elpusztult, mert az 1717. évi összeírásból hiányzik, sőt a gróf Mercy-féle térképen is a lakatlan helységek között találjuk. 1723–1725-ben felvett térképen olvasható, hogy a becskereki kerülethez tartozó község azok között van felsorolva, melyek a török dúlásai alatt egészen elpusztultak és lakhatatlanok voltak.

[szerkesztés] Első telepesek

Akacs, Kerektó és Somogy helységekből magyarok és szerbek telepedtek Beodrára, akiket a hatóságok fékezhetetlen kicsapongásaik miatt előbbi lakóhelyeikről eltávolítottak.
1740. körül görög keleti szerbek érkeztek a faluba, kiknek nem csekély része a szomszéd Karlova megtelepítésekor előnyösebbnek találta itt megvonni magát az időközben másfelé is elszármazott magyarok helyein.^[3] A görög keleti szerbek 1759-ben saját költségükön templomot építettek, ellenben a római katolikus magyarok - eleinte számra csak kevesen - több mint 70 éven át imaház, pap és oktatás nélkül, a törökbecsei filialisták jobbágyi alárendeltségben a királyi kamara alatt éltek, a szomszéd plébániákba járva s vagy a törökbecsei, vagy a kikindai lelkész által gondozva időközönként.

[szerkesztés] A Karátsonyi család birtokaként

1781-ben Karátsonyi Bogdán bérbe vette a kincstártól a beodrai uradalmat, 103.000 forintért és ettől kezdve a magyar katolikus lakosság is évről-évre szaporodott. 1794-ben, és a következő években németek és magyarok (feltehetően szegedi dohánykertészek^[4]) telepedtek le Beodrán. A Karátsonyi-család 1796-ban helyi káplánságot alapított itt, mely 1832-ben plébániává alakult át. 1796–1805 között újabb német telepesek költöztek Beodrára.

1796 szeptemberben a sürgetett cupellanus localis, Spurnyai Adjutus ferences atya személyében megérkezett a faluba. A helységet ekkor Német-Beodrának írták, s mindeddig Törökbecse filiálisa volt.

1799-ben Beodra „possessio”, Novoszelv és Tamásfalva torontáli „praediumokkal” együtt Karácsonyi Bogdán örmény családföldbirtokába jutott a magyar királyi kamarától 101,585 forint. 50 koronányi vételáron. A Karácsonyi-család Beodrát 1781,^[5] 1782. óta árendában tartotta. A bevezetési és statutionális okmány a birtoklási törvény megállapítása után csak 1799-ben lett kiállítva II. Ferenc császár által, intézve a csanádi káptalanhoz, mely azt ugyanazon év július 1., 2., és 3. – án végrehajtotta azt, s hivatalos okmányával megerősítette. Az új birtokviszony alatt ismét telepítettek magyarok, kik házaikat egy utcában építették fel.

1805-ben mezővárossá lett, és évenként három országos vásár tartására nyert kiváltságot. A római katolikus templom 1838-tól 1842-ig épült.

Beodra a XIX. század végére közel 4100 lakosú nagyközséggé vált, vasútállomással, posta- és távíróhivatallal, takarékpénztárral rendelkezett, ismert volt ecetgyáráról és cementbányáiról. A községben két nagyszabású kastély volt (ma már csak egy áll). Az egyiket Karácsonyi Lajos 1857-ben építtette – amit Karátsonyi Jenő örökölt – a másikat pedig Karátsonyi László 1842–46 között. Később ez utóbbi Karácsonyi Andor tulajdona lett.

[szerkesztés] A katolikus templom

A ma ismert Bűnbánó Szent Mária Magdolna templom 1842-ben épült. A templom bútorzatát több mint száz évvel ezelőtt Fogarasi János asztalossegéd készítette. A templom másik nevezetessége egy Karátsonyi Irma által 1893-ban varrt gobelinkép, amely Máriát és a kis Jézust ábrázolja. A grófi család több, a trianoni békediktátum előtt eltávozott tagja az altemplomban kialakított családi kriptában lelt örök nyugalomra, a grófi címert pedig ma a beodrai cserkészcsapat őrzi.

[szerkesztés] Jelenkor

Beodra ma a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség központja, melynek elnöke Bővíz László, egyben a beodrai plébános is. A Karátsonyi-család jelmondatát – Kegyesség, becsület, kitartás – a cserkészzászlóra is ráhímezték.

[szerkesztés] Karlova

E község helyén állott a középkorban a fent eméített Böldreszeg falu. A XVI. század elején Telegdy Istvánnak volt itt része, melyben őt II. Ulászló király 1508 május 22-én, új adomány címen megerősítette.

Az 1550–1552. évi török hadjáratok alatt elpusztult. 1568–1570-ben, mikor a Telegdy család birtokait felsorolják, e falu neve már eltorzítva jelent meg.

A XVII. század folyamán teljesen elpusztult. A mostani falu, melyet III. Károly király tiszteletére Karlovának neveztek el, 1740-ben települt. Szerb lakossága a tiszai végvidékről, Aradról származott. A határőri szolgálathoz szokott szerbek azonban nem igen tudtak beletörődni a polgári életbe és bár a községet 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták, az 1775–78. években a helységből mégis 44 család a dunai Határőrvidékre költözött.

1817 augusztus 1-én a kikindai kerülethez tartozó többi községgel együtt kiváltságlevelet nyert.

A szerbek temploma, egy régibb templom helyén, 1836-ban épült. 1876-ban a községet Torontál vármegyébe kebelezték. 1855-ben és 1870-ben árvíz pusztított itt. 1863–1864-ben nagy ínség uralkodott és e mellett még a kolerajárvány is dühöngött.

1918. után Dragutin Ristić-ről, megkapta a Dragutinovo nevet.

[szerkesztés] A Karátsonyi-család

Az örmény származású Karátsonyi család a XVI. század végén Franciaországból települt Moldvába, majd Erdélybe. Itt vette fel a Karátsonyi nevet, címerlevelét is feltehetően egy erdélyi fejedelemtől kapta. Nemességét ezt követően erdélyi fejedelmek és magyar királyok is többször megerősítették.

A család a XVIII. – XIX. században a Magyarország iránt tanúsított hazafiságának köszönhetően köztiszteletnek örvendett. Beodrát első ízben 18 ezer holddal együtt Karátsonyi Kristóf fia kapta donációba a törökök ellen küldött harcosaiért a XVIII. század elején – ekkor vette fel a család a „Karátsonyfalvi és Beodrai gróf” nevet. A család egy másik ősének, Karátsonyi Lázárnak (Torontál vármegye alispánja, majd országgyűlési követ) pedig közjóérti áldozatkészségéért, valamint a franciák ellen vívott háborúba küldött száz fős saját csapatáért Ferenc császár a Temes vármegyében fekvő nagy-zsámi uradalmat adományozta. A magyar grófi címet 1874-ben Karátsonyi Guidó (császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos, országgyűlési követ, osztrák gróf) szerezte meg, aki jelentős adományokkal támogatott különböző alapítványokat és a Magyar Tudományos Akadémiát. A gróf országos ismertségre az erénydíj alapításával tett szert 1881-ben, amelyet a vagyontalan, de jó erkölcsű leányok kiházasítására hozott létre. Fia, Aladár és unokája, Jenő is császári és királyi kamarás, utóbbi főrendházi tag volt.

A család tárgyi emlékeinek szomorú sors jutott, mint annyi más magyar történelmi családénak – 1846-ban épített egyemeletes, klasszicista stílusú urasági kastélyuk, amely az egyik legszebb bánáti kastély, kísérő építményével együtt egyelőre pusztulásra van ítélve. Utóbbi utolsó tulajdonosát, Mohot Ádámot 1944. őszén azok a partizánok verték agyon, akiknek ő korábban kenyeret adott.

[szerkesztés] Képek

• 

  Karátsonyi Jenő kastélya egy régi fényképen.^[6]

• 

  A kastély egy aquarellen

• 

  Karátsonyi Andor kastélya

• 
• 

  Karátsonyi Andor kastélya régi képeslapon

• 

  Beodrai utcarészlet 1910-ből

• 

  Parasztház

• 

  Régi képeslap

• 

  Vasútállomás

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

• Bárány Ágoston: Gyászkönyek... Beodrai Karácsonyi Lázár... felett. Temesvár, 1827.
• Bárány Ágoston: Torontálvármegye hajdana. Buda, 1845.
• (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.

A Vajdaság Autonóm Tartomány közigazgatása Városok Újvidék (Újvidék • Pétervárad) • Pancsova • Zombor • Szávaszentdemeter • Szabadka • Nagybecskerek Dél-Bácskai körzet Bács • Belcsény • Karlóca • Óbecse • Palánka • Petrőc • Szenttamás • Temerin • Titel • Újvidék • Verbász • Zsablya Dél-Bánsági körzet Alibunár • Antalfalva • Fehértemplom • Kevevára • Ópáva • Pancsova • Versec • Zichyfalva Észak-Bácskai körzet Kishegyes • Szabadka • Topolya Észak-Bánsági körzet Ada • Csóka • Magyarkanizsa Nagykikinda • Törökkanizsa • Zenta Közép-Bánsági körzet Bégaszentgyörgy • Magyarcsernye • Nagybecskerek • Szécsány • Törökbecse Nyugat-Bácskai körzet Apatin • Hódság • Kúla • Zombor Szerémségi körzet Ingyia • Ópázova • Pecsince Ruma • Sid • Szávaszentdemeter • Ürög

A magyar népesség helyzete a Vajdaságban Abszolút és relatív többségű magyar települések (2002) Szabadka község Szabadka • Palics • Hajdújárás • Bácsszőlős • Ludas • Csantavér • Zentaörs • Kelebia Topolya község Topolya • Bajsa • Pacsér • Bácskossuthfalva • Bogaras • Völgypart • Brazília • Gunaras • Kavilló • Pobeda • Zentagunaras • Zobnatica Kishegyes község Kishegyes • Bácsfeketehegy Magyarkanizsa község Magyarkanizsa • Adorján • Völgyes • Horgos • Kispiac • Kishomok • Martonos • Újfalu • Orom • Tóthfalu • Oromhegyes • Ilonafalu Zenta község Zenta • Felsőhegy • Bogaras • Tornyos • Kevi Ada község Ada • Mohol • Törökfalu • Völgypart • Valkaisor Óbecse község Óbecse • Bácsföldvár • Péterréve • Mileševo Csóka község Csóka • Padé • Hódegyháza • Kanizsamonostor • Egyházaskér • Feketetó Nagykikinda község Szaján Magyarcsernye község Magyarcsernye • Tóba Bégaszentgyörgy község Torda • Tamásfalva • Magyarittabé Nagybecskerek község Magyarszentmihály • Lukácsfalva Szécsány község Káptalanfalva Antalfalva község Torontálvásárhely Zichyfalva község Ürményháza Versec község Fejértelep Fehértemplom község Udvarszállás Kevevára község Székelykeve • Emánueltelep Pancsova község Sándoregyháza Ürög község Satrinca • Dobradó Hódság község Gombos Zombor község Doroszló • Bácsgyulafalva • Bezdán • Nemesmilitics Apatin község Kupuszina • Szilágyi Törökkanizsa község Magyarmajdány • Rábé 5000 magyar lakosnál nagyobb községek (2002) 20.000 < Szabadka község (57.092 - 38,47%) • Magyarkanizsa község (23.802 - 86,52%) • Topolya község (22.543 - 58,94%) • Zenta község (20.587 - 80,51%) • Óbecse község (20.048 - 48,83%) 10.000 < Újvidék község (15.687 - 5,24%) • Ada község (14.558 - 76,64%) • Nagybecskerek község (14.211 - 10,76%) • Zombor község (12.386 - 12,73%) 5000 < Nagykikinda község (8607 - 12,84%) • Temerin község (8341 - 29,49%) • Kishegyes község (7546 - 55,92%) • Csóka község (7133 - 51,56%) • Törökbecse község (5177 - 19,22%) Újvidék, Nagybecskerek, Zombor, Kikinda, Temerin és Törökbecse községekben a magyarok főként a községi központokban élnek. 20% fölötti magyar lakosságú települések Lásd: 20% fölötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban 10%-20% közötti magyar lakosságú települések Lásd: 10%-20% közötti magyar lakosságú települések a Vajdaságban

A Közép-Bánsági körzet közigazgatása Bégaszentgyörgy község Bégaszentgyörgy • Csősztelek • Gyulamajor • Tamásfalva (Hetény) • Katalinfalva • Magyarittabé • Párdány • Szerbittabé • Tárnok • Torda • Udvarnok • Vida Magyarcsernye község Bozitópuszta • Endremajor (Leónamajor) • Klári • Magyarcsernye • Szerbcsernye (Németcsernye) • Tóba Nagybecskerek község Aradi • Bégafő • Bótos • Csenta • Elemér • Ernőháza • Erzsébetlak • Écska • Farkasd • Jankahíd • Lázárföld • Lukácsfalva • Magyarszentmihály • Melence • Muzslya1 • Nagybecskerek • Orlód • Óécska • Perlasz • Rezsőháza • Tamáslaka • Tiszatarrós • Zsigmondfalva Szécsány község Árkod • Bóka • Istvánfölde • Kanak • Káptalanfalva • Kismargita • Módos • Nezsény • Surján • Szárcsa • Szécsány Törökbecse község Aracs1 • Bocsár • Karlova és Beodra (Novo Miloševo) • Kumán • Törökbecse 1 Nem önálló település.