Bóka
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Бока
Boka
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Szécsány |
| Rang | Falu |
| Terület | 79,1 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23252 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Bóka (szerbül Бока / Boka, németül Boka) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik, Szécsánytól 4 km-re dél-keletre, a Temes-folyó partján. A település a bánsági szórványmagyarság egyik jelentős helysége.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben 2975 lakosából 1397 szerb, 624 magyar, 620 horvát
- 1948: 2912
- 1953: 2819
- 1961: 3260
- 1971: 2673
- 1981: 2246
- 1991-ben 1992 lakosából 1073 szerb, 590 magyar, 106 jugo., 103 horvát[1]
- 2002-ben 1734 lakosából 994 szerb, 482 magyar, 83 horvátr[1]
[szerkesztés] Története
Már a középkorban jelentős hely volt. Az oklevelek néha Temes, néha Keve vármegyéhez számítják. Elsőször az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 1361–1362-ben Báka, 1338-ban és 1462-ben Borzvatő Báka néven említik az oklevelek. Az utóbbi évben Berekszói Hagymási Miklós birtoka, aki Szentgirolti Jánost testvérévé fogadta, s az itteni birtokaira is igényt tartott.
A XV. század végén szerb lakosság telepedett a helységbe, mely a balkánról és a kevei területről származott, s akik az egész hódoltság alatt megmaradtak a helységben. Temesvár visszavétele után kiküldött bizottság 40 házat és azokban szerb lakosokat talált. Ekkor a pancsovai kerületbe osztották be. 1779-ben Torontál vármegye visszaállítása után, a becskereki járáshoz csatolták.
1788 október 17-én, mikor a császári sereg Pancsova ostromára vonult, II. József császár Bókán szállt meg Oberknezevics Pál rác gazdálkodó házában.
1801-ben a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába került. A püspökség egyháznemesei 1801-ben telepedtek le, s egy külön utcát építettek a Temes-folyótól beljebb, az akkori Szerb-Bókával szemben. Ezt az utcát, mely az újabb beköltözködésekkel mind népesebb lett, Horvát-Bókának nevezték el.
Az újonnan letelepedett katolikus horvátok számára Verhovác Miksa zágrábi püspök 1802-ben plebániát alapított. Templomuk 1840-ben készült el.
Az 1848-iki délvidéki zavargások kitörésekor a szerbek elmenekültek Bókáról, a horvát lakosság azonban papjának hazafias befolyása következtében, mindvégig itt maradt s kitartott a nemzeti ügy mellett. Augusztus 4-én a szerbek váratlanul meglepték Bókát s a horvátok és a magyarok házait kifosztották. A Nezsény alatt augusztus 6-án kivívott győzelem után viszont a magyar hadak töltötték ki bosszújukat a szerbeken, s szeptember 4-én templomukat felgyújtották. Mikor a magyar sereg elvonult, a szerbek újból megrohanták Horvát-Bókát s ott mindent kifosztottak.
1852-ben a szerb templom újjáépült.
A település kastélya 1835-ben épült, s egészen a II. világháborúig a Jagodić-család birtokában volt. Később államosították, s szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. 2007-től fokozatosan állítják helyre.
[szerkesztés] Történelmi települések
Bóka környékén feküdt Bécspuszta, melyről egy 1344-ben kelt oklevél emlékezik meg; továbbá Fűszeg falu, melyről az 1338-1438. évekből vannak adataink; úgyszintén Igantő, mely 1338-ban szerepel első ízben, és ahol 1432-ben Keve vármegye közgyűléseit tartotta; Varsány, melyet 1338-ban említenek.
[szerkesztés] Kalántelke
Bóka közelében feküdt Kalántelke, a Baar–Kalán nemzetség ősi birtoka, melyet a Csanád nembeli I. Pongrác (1218–56.) a Telegdy család őse Kalán pécsi püspöktől kapott. Az 1254. évi osztály alkalmával a Kelemenősfiak és a Waffafiak kapják meg.
[szerkesztés] Ólécpuszta
Ólécpuszta (Nagylécpuszta) a XIV. század közepén (1332–37.) plebániával bíró helység volt. A hódoltság után lakatlan puszta, s mint ilyen szerepel az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is. A XVIII. század közepén marhakereskedők bírták bérben a kincstártól. Később a Szamosújvárnémeti Dániel család vette meg.
[szerkesztés] Képek
Az ortodox templom
A Jagodić-kastély
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
