Bégaszentgyörgy
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Житиште
Žitište
   [1] | |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Bégaszentgyörgy |
| Rang | Község |
| Terület | 48,5 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23210 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Bégaszentgyörgy (szerbül Žitište / Житиште, régi szerb nevén Sveti-Jurat, Begej Sveti Đurađ, németül Sankt Georgen vagy Sankt Georgen an der Bega) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében helyezkedik el Nagybecskerektől északkeletre.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1880-ban 3041 lakosából 1983 katolikus, 1033 ortodox
- 1910-ben 2814 lakosából 1454 német, 1034 szerb, 214 magyar
- 1931-ben lakosságából 1318 német, 1055 szerb és 188 magyar
- 1940-ben 3055 lakosából 1642 ortodox, 1387 katolikus,
- 1948: 3163 lakos
- 1953: 3326
- 1961: 3078
- 1971: 2921
- 1981: 3060
- 1991-ben 3074 lakosából 2578 szerb, 196 jugo., 136 cigány, 72 magyar[1]
- 2002-ben 3242 lakosából 2861 szerb, 156 cigány, 70 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét a falu alapítójáról a Szentgyörgyi családról kapta. 1318-ban Zenthgyurgh néven szerepelt, a gróf Mercy-féle térképen pedig St. Czurcz néven. A Szentgyörgy nevet egészen a XIX. század végéig megtartotta, majd ezután lett Bégaszentgyörgy.
1947-ig a település neve szerbül Sveti-Jurat, Senđurađ majd Begej Sveti Đurađ volt.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Alapítása
A középkorban Keve vármegyéhez tartozott és a Szentgyörgyi család alapította. 1319-ben kelt okoratban Zenthgyurgh néven szerepel, és Róbert Károly király Kartaly Tamás ilyédi várnagynak és testvérének Etelének adományozta. E család azután Itebe, Szentgyörgy, Udvarnok, Harumdezsk és Vida helységekből álló uradalmának középponti helyéről Itebeinek írta magát. Róbert Károly király adományát Nagy Lajos 1367-ben megerősítette. 1452-ben is még az Itebei család birtoka, ebben az évben azonban a Himfiek rátörtek a helységre és azt elpusztították.
[szerkesztés] A török kor
A török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult. 1551. után Petrovics oltalma alatt, szerbek telepedtek le, de nem sokáig maradhattak itt. A török hódoltság megszüntekor egyetlen ház sem maradt meg. A gróf Mercy-féle térképen St. Czurcz néven, lakatlan pusztaként van feltüntetve. Ezt a pusztát a kincstár egy ideig Becskerek város használatára engedte át, Kenderes és Deszpotovecz-pusztákkal együtt, melyeket 1781-ig bécsi marhakereskedők vettek bérbe.
[szerkesztés] Telepítések
1724-ben szerb és román telepesek érkeztek a faluba. 1736–1737 között a telepesek 27 házban laktak, de az osztrák-török összecsapások miatt 1740-re már csak 18 ház állt.
1751–1760-ban a kamara a régi Szentgyörgy helyére mintegy ezer főből álló határőrvidéki katonaságot telepített le Pomorišje, Potisje és Becskerek környékéről, így 1754-ban már 45 ház állt. Mikor azonban híre járt hogy a kormány a bánsági kincstári jószágok eladását és a vármegyék visszaállítását tervezi, több szerb család elköltözött Szentgyörgyről azokba a helységekbe, amelyekből 1774-ben a kiváltságos kikindai kerület alakult. A szerbek helyébe Arad vármegyéből románok telepedtek le, mivel azonban ép akkor építették a Bega-csatornát (1800–1805), a gyakori árvizeknek kitett lakosságot áttelepítették a régi helységtől déli irányban a vízszabályozási vonalnak egyik partosabb helyére.
1781-ben Szentgyörgy az örmány Kiss család földesúri hatósága alá került. A románok azonban nem tudtak beletörődni a földesúri hatóságba, ezért legnagyobb részük Pancsova vidékére költözött. Helyükbe Kiss Izsákné Bács-Bodrogból, Torontál- és Temes vármegyék egyes községeiből svábokat, továbbá 1810 táján szegedi iparosokat és cselédséget telepített le,[2] akik a visszamaradt szerbek között csak 1814-ben alakíthattak külön községet. Az új német települők hathatós pártfogót nyertek Kiss Izsák fiában, Antalban, aki a községet szabályozta, szépítette és 1816-ban iskolát állított fel.
[szerkesztés] 19.–20. század
A római katolikus templom 1815-ben épült. 1862-ben Itebei Kiss Miklós támogatásával plebániát építettek. A görögkeleti szerbek temploma 1810-től 1839-ig épült.
1919-ig Magyarországhoz, Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
A második világháború alatt német lakosságát kitelepítették és elüldözték, helyükre a boszniai Krajinából szerbeket telepítettek.
[szerkesztés] Képek
Az ortodox templom felújítás alatt
Az ortodox templom tornya
[szerkesztés] Forrás
- Béga-Szent-György, in: A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
- Bégaszentgyörgy, in: Magyar Nagylexikon, III. kötet. Budapest, Akadémiai, 1994, 466.
- Bégaszentgyörgy, in: Magyar helységnév-azonosító szótár. Lelkes György szerk., Baja, Talma, 1998, 107.
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Hajdú-Moharos József: Magyar településtár. Budapest, Kárpát–Pannon, 2000, 284.
- Ljubica Budać: Begej Sveti Đurađ-Žitište. Bégaszentgyörgy, 2000.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
