Bánmonostor
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Баноштор
Banoštor
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Szerémség |
| Körzet | Dél-Bácskai |
| Község | Belcsény |
| Rang | Falu |
| Terület | 21,4 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 21312 |
| Körzethívószám | 021 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Bánmonostor (szerbül Баноштор / Banoštor) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, Péterváradtól 22 km-re nyugatra a Duna jobb partján
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben 1137 lakosa volt, többségben szerb, jelentős német kisebbséggel
- 1991-ben 618 lakosából 573 szerb, 23 jugoszláv, 9 horvát, 4 magyar[1]
- 2002-ben 780 lakosából 732 szerb, 17 horvát, 5 magyar[1]
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Római kor
A mai település helyén a római korban Malata nevű helység feküdt. Nevét a késő római korban a "jó"-ra utaló jelentésű Bononiára változtatták. Az 1971-72-es régészeti feltárások nem tudták meghatározni erődjének pontos helyét, de a mai településen belül római termálfürdőket fedeztek fel (I-IV. század), melyeket később kriptákkal ellátott templommá változtattak (V-VI. század). A település parkjában lakóépületek nyomai kerültek felszínre.
A castellum és a körülötte kialakult polgári település már a közép császárkorban igen jelentős volt, amikor azonban Sirmium a III. század végén császári székhely lett, különleges jelentőséget kapott az egész Dráva-Száva közti limes szakasz. A tetrarchia idején két új csapatot, két új legiót kapott ez a terület. Malata helyőrsége a II., de valószínűleg a III. században is, Pannonia inferior legjelentősebb segédcsapata volt, az ala I Britannica milliaria civium Romanorum, amelynek azonban mindeddig még egyetlen felirata sem ismert Pannonia inferiorból. Malatai állomásozására a segédcsapatoknak kiadott diplomák topográfiai csapatfölsorolásából lehet következtetni.
A későrómai korban a legio V Iovia egy különítménye állomásozott itt.
Bononia kikötővel is rendelkezett, ami egyúttal Sirmium kikötője is volt. A település fokozódó jelentőségére utal, hogy a III. század végén ellenerődöt is építettek vele szemben a Duna bal partján Begecsnél, amelynek Castellum Onagrinum volt az antik neve. Mivel az elnevezés a kőhajítókra utal, valószínű, hogy olyan egység feküdt ebben az erődben, amelyik gazdagon föl volt szerelve ilyen szerkezetekkel.
1902-ben egy falrészletet fedeztek fel a folyómederben, melyet az erődítmény félkör alakú tornyának a részeként azonosítottak, mely a parton lévő falhoz kapcsolódik és párhuzamos a folyómederrel. A folyómederben található oszlopok pedig feltehetőleg a folyami kikötő részét képezték. Az erődítmény teljes alaprajzát nem sikerült felmérni.
[szerkesztés] A középkor
1198-említik először Keu néven, mikor Szent István vértanú monostoráról tesznek említést. 1247-ben Ku, később Kw, majd 1309-ben Civitas de Ku que alio modo Monasterinm Bani nominatur. Canonici ecclesie S. Stephani protomartyris ibidem. Később Bani, majd 1476-ban Banmonostra, 1493-ban pedig Opidum Bermmonostra.
A XII. században már fennállott bencés monostora helyén 1229-ben Ugrin kalocsai érsek megalapította a szerémi püspökséget (a kalocsai érsekségből kihasított), mely aztán (káptalanával együtt) a városnak (és erősségének) is ura volt. Bár a tatárjárás után Szent- Iréne (Szent-Erenye) szintén állandó székhelyévé lett a püspökségnek és másik káptalanának, a fő székhely (valamint a Sz. István vértanúról nevezett székes káptalané) mégis (Kő vagy) Bánmonostora város maradt a XV. században is. A XIV. század elején a plebániatemploma Szent Jakab apostolnak volt szentelve.
A középkori monostorból előkerült faragványok formai hasonlóságot mutatnak az esztergomi és a dombói monostort díszítő faragványok növényi motívumával.[2]
[szerkesztés] A 20. század
A trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Újlaki járásához tartozott. 1918-tól az SZHSZ királyság része.
[szerkesztés] Forrás
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
- Malata, Bononia - Bánmonostor. Magyar Limes Szövetség
- Miloš Lukić: Putevima slobode - naselja opštine Beočin u ratu i revoluciji. Novi Sad, 1987.
- Pecz Vilmos (Szerk.): Ókori Lexikon. Budapest, Franklin társulat, 1902-1904.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Takács Miklós: Az észak-adriai térség és Magyarország 11-12. századi, korinthizáló oszlopfőinek levélornamentikája. In. Kollár Tibor (Szerk.): A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, 2000.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
