Kupuszina
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Купусина
Kupusina
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Nyugat-Bácskai |
| Község | Apatin |
| Rang | Falu |
| Terület | 60,8 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 25262 |
| Körzethívószám | 025 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Bácskertes (1904-ig Kupuszina, szerbül Купусина / Kupusina) a vajdasági szórványmagyarság egyik nyugat-bácskai települése, Zombortól 10 kilométerre nyugatra a Duna mellet. Közigazgatásilag Apatin községhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1900. évi népszámláláskor 3202 lakosából 3186 magyar
- 1948: 3200 lakos
- 1953: 3146
- 1961: 3133
- 1971: 3063
- 1981: 2694
- 1991-ben 2500 lakosából 2263 magyar, 67 jugoszláv, 55 horvát, 41 szerb[1]
- 2002-ben 2356 lakosából 1857 magyar, 279 szerb, 45 horvát, 14 cigány, 12 bunyevác, 11 román[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Eredeti nevét (Kupuszina) a betelepített szlovák, palóc lakosság adta.
Az 1904. év során magyarosították a település nevét Bácskertesre. Ez a név 1918 végéig volt használatban. Később, 1941–1944-ig újra Bácskertes volt a falu hivatalos neve, majd az újbóli Jugoszláviához csatolástól a Kupusina nevet viseli.
A Magyar Nemzeti Tanács ajánlata a Bácskertes név használatát helyezi előtérbe, de a helyi lakosság ragaszkodik a Kupuszina elnevezéshez.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A középkor
A középkorban egy Hetes nevű falu volt itt, amely II. Endre idejében 1297-ben már fennállott. A XVII. század óta azonban Hetes falu többé nem fordul elő, hanem nevét a Kupuszinánál elfolyó mocsár örökölte, melyet a török hódoltság után itt letelepedett új szláv lakosság Hetesiczának nevezett.
A községet Bács vármegye első, 1699. évi összeírásában már megtaláljuk. A ún. Marsigli térképen Apáti (Apatin) fölött a Duna partján csak Vragnos település van feltüntetve; s lehet, hogy a nép innen költözött át kissé biztosabb helyre, távolabbra a Dunától a mai Kupuszina helyére.
[szerkesztés] Telepítések
Müller 1709. évi térképén Apáti (Apatin) fölött a Duna mellett Hapsa, Schenk Péter 1717. évi térképén pedig Kapsa névvel van a helység jelezve. A faluhoz az ettől keletre fekvő kis Runyanin puszta tartozott. 1751-ben a királyi kamara a helységet még jobban be akarta telepíteni és még két pusztát csatolt hozzá a falutól délre; Aranyost a Duna mellett és ettől keletre Kisbresztováczot. Még ebben az évben Heves és Nyitra vármegyékből valamint a kalocsai érsekség területéről katolikus magyarokkal és szlovákokkal telepítették be. Újratelepítési okmányát 1751. május 14-én írták alá Zomborban. 1754-ben szervezték a római katolikus lelkészséget, Szent Annának szentelt temploma 1808–1813 között épült.
Cothmann kamamarai telepítő biztos 1763-ban Kupuszinát a sok víz miatt gyakori kiöntés veszélyének kitett területéhez képest, magyar, tót és dalmát lakosságtól majdnem túlságosan zsúfolt helységnek mondja. Az 1768. kamarai térkép szerint a faluban 157 család lakott, akik nagyobbrészt magyarok. A XIX. század végére annyira megszaporodott lakossága, hogy jó részének nem jutott termőföld a szűkre szabott kupuszinai határban. Ez váltotta ki a kupuszinaiak gazdasági kirajzását a közeli árterületekre és pusztákra a Duna mindkét partján Bajától egészen Bácsig, sőt távolabbra is.
1772-ben a falut, eddigi területével, úrbérileg rendezték. Egy 1815. évi kimutatás szerint Kupuszinán 276 ház volt. Ekkor már fejlett ipara is volt. 1834-ben kaptak céhszabadalmat a mesteremberei, így a kovácsok, mészárosok, takácsok, halászok stb. 1890 október 2-án csütörtök délután fél négy órakor keletkezett falutűzben, mely óriási kárt okozott szinte az egész településen, 360 ház égett le. Ennek a csapásnak az emlékét őrzi s figyelmeztet a veszélyre a kupuszinai templomtoronyban minden csütörtökön délután fél négykor megszólaló emlékharangszó.
[szerkesztés] 20. század
A gazdák 1935-ben alapították meg a Pcela földműves-szövetkezetet. Vasúti közlekedése 1912 óta létezik.
1995-ben több száz horvátországi szerb menekült is érkezett a faluba.
[szerkesztés] Hagyományok
Népi hagyományait máig őrző település Kupuszina, ahol a sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú, de a bácskai németek viseletének hatását is magán hordozó, a magyar nyelvterületen egyedi népviselet még a mindennapok tartozéka. A színes és sok régi népszokást őrző lakodalmak jelentik az ünnepeket; jellegzetes a falu máig megőrzött szinte középkori palóc nyelvjárása, s a megőrzött sok alföldi népdal, népballada, vallásos népének, népi imádság is.
[szerkesztés] Történelmi települések
[szerkesztés] Sári
Határában feküdt valahol Sári község, ami 1448-ban a Sári Gleber család birtoka volt. 1468-ban a Maróthiak birtoka, 1470-ben a Csapiak tartanak rá igényt, de 1480-ban a Takai család veszi meg a Martóhiaktól.
[szerkesztés] Képek
A Petőfi-szobor avatása
Szüreti bál
Kupuszinai panoráma
A katolikus templom szószéke
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
