Antalfalva
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Ковачица
Kovačica
| Az Antalfalvai evangélikus (szlovák) templom | |
| Hivatalos? | |
| Használatban van? | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Dél-Bánsági |
| Község | Antalfalva |
| Rang | Község |
| Terület | 39,8 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 26210 |
| Körzethívószám | 013 |
| A térképen:
Térkép betöltése… | |
Antalvalva (szerbül Ковачица / Kovačica, szlovákul Kovačica, románul Covăciţa, németül Kowatschitza) vagy Kovacsica a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében fekszik, közúton 27 km-re Pancsovától. A település a vajdasági naív festők egyik kiemelkedő központja.
A község északnyugati részén folyik keresztül a Temes folyó 15 km hosszúságban, a keleti részét a Delibláti homokpuszta takarja különleges természeti és földrajzi jelleggel. Területének 84,02%-a megművelt termőföld. Túlnyomórészt elsőrendű szántóföldek, gyümölcsösök, szőlőkertek és rétek. Több mint 4/5 megművelhető földje a legjobbak, közé tartozik, amely gazdag mezőgazdasági termést biztosít.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1891.: 4271 szlovák
- 1948.: 6359
- 1953.: 6674
- 1961.: 6990
- 1971.: 7119
- 1981.: 7357
- 1991-ben 7426 lakosából 6337 szlovák, 427 szerb, 250 jugo., 21 magyar[1]
- 2002-ben 6764 lakosából 5697 szlovák, 558 szerb, 34 magyar[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Eredeti neve Kovaschitza volt, majd a XVIII. század második felében Antalfalva lett.
[szerkesztés] Története
1458-ban már több kisebb települést jegyeztek le a mai Antalfalva és környékén, de pontosabb adatok nem ismertek; a mai település létrejöttének dátumát 1802-re teszik.
1750-ben még kincstári puszta volt, melyet a Dél-Magyarországi Kincstári Puszták Bérlő Társaság bérletében volt. 1751–1752-ben a Tiszán és a Maroson túl feloszlatott határőrségi települők (granicsárok) érkeztek a faluba. 1767-ben a Németbánsági Határőrvidék megalakításával a 12. számú német bánsági határőrezred egyik századjának székhelye lett. Ekkor már Antalfalva volt a hivatalos neve.
1801–1803-ban Árva, Trencsén és Békés vármegyékből evangélikus vallású szlovákok költöztek ide papjukkal és tanítójukkal együtt, és csakhamar hozzáfogtak templomuk felépítéséhez, mely l828-ban készült el.
1849-ben és 1893-ban a kolera tizedelte meg lakosságát. 1872-ig a helység a Németbánsági Határőrvidékhez tartozott; akkor azonban Torontál vármegyéhez került.
1918-ban az SZHSZ királyság, majd később Jugoszlávia része lett.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
